„…aki szűken vet, szűken is arat, aki bőven vet, bőven is arat…” 2Kor 9,6–15
6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. 8 Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. 12 Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 Ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…aki szűken vet, szűken is arat, aki bőven vet, bőven is arat…” (9,6) Mit jelent a szűkösség? Miben testesül meg a bőség? Mit jelent a megelégedettség? Egymást erősítő igei üzenetek segítenek a tisztázásban: „Nagy nyereség az istenfélelem megelégedettséggel…” (1Tim 6,6), „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek és bőségben éljetek, minden jó cselekedetre…” (2Kor 9,8)
RÉ21 285
Zsoltárdicséret | 176 | Örüljetek az Istennek
1 Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. 2 Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. 3 Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. 4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. 5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. 6 Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. 7 Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. 8 A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. 9 Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az. 10 Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. 11 Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. 12 A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. 13 Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. 14 A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. 15 A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. 16 Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek. 17 Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. 18 Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. 19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. 20 Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. 21 Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. 22 Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. 23 Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. 24 Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. 25 Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. 26 Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. 27 Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. 28 Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. 29 Az Úrnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. 30 Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. 31 Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. 32 Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(22) „Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni.” (Péld 10)
Korunk nagy, társadalmi méreteket meghatározó szólama a fejlődés. Úgy is mondhatjuk: a megállás nélküli fejlődés. Mennyi életet vezetett téves vágányra ez a felfűtött gondolat azzal, hogy felfokozott élettempót hívott elő a tudományművelésben, a kutatásokban, a gazdasági életben a termelés folyamán, és még a szórakozásban is. Többet, többet, többet! Ösztönösen ott van bennünk ez a törekvés, a bűn rontása miatt. Az elégedetlenség elégtelenségben tart. Megelégedettség hiányában törtetéssé módosul a serénység, hajszává torzul az igyekezet. Szinte kezünket megfogva szólít meg ez a kiemelt bibliai vers: Állj meg! Gondolkozz! Értékelj! Minősíts! Leltározz! Nézz körül! Figyelj! És vedd észre, hogy a fejlődés sok tekintetben romboló elve helyére a fenntartó áldás lép. Mennyire más, nyugodtabb életet él az, aki nem a fejlődés erőszakolt fenntartásán dolgozik, mint az, aki serényen, a hangyától is tanulni képesen, szorgalommal engedi Isten jelenlétében szabályozni fizikai, szellemi tevékenységét! Jézus szavai ide kéredzkednek: „Ne aggódjatok tehát…” (Mt 6,31).
