„…úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány…” 2Kor 9,1–5
1 A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. 2 Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. 3 De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. 4 És ha velem makedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi – hogy ne mondjuk: ti – ebben a bizodalmunkban. 5 Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány…” (5) Pál fontosnak találja az emlékeztetést, hogy a testvérek el ne lankadjanak a jószívűségben. Kellemetlen lenne az apostolnak s a korinthusiaknak, ha más lenne a valóság, mint az őket dicsérő korábbi szó. Szégyenbe ne kerüljenek. A „hálából élünk, ha élünk…” (Füle Lajos) igazsága ezen a területen is érvényes. Fogadjuk jó szívvel a testvéri emlékeztetést, olykor pedig nekünk kötelességünk, hogy hasonlóképpen ösztönözzünk másokat.
RÉ21 833
Húsvéti ének | 514 | Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!
„A bölcsesség kezdete az Úrnak féleleme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” Péld 9
1 A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. 2 Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. 3 Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: 4 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 5 Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! 6 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! 7 Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. 8 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! 9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! 10 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. 11 Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. 12 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát. 13 A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud. 14 Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. 15 Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak: 16 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 17 A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. 18 De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a holtak hazájának mélyére kerülnek.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(10) „A bölcsesség kezdete az Úrnak féleleme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9)
Eddig a bölcsességirodalom természetes jellegének megfelelően többnyire magát a bölcsességet állította magaslatra a könyv írója, aprólékos figyelmet szánva a környezetnek és az emberi lehetséges magatartásnak. Most a körültekintő gondolatok, a féltő-védő indulattal megfogalmazott tanácsok között megnevezi a bölcsesség és az értelem helyes forrását: „a Szentnek megismerése ad értelmet”. Egyértelműen Isten megismerésének útját jelöli ki ahhoz, hogy jó értelmű élete legyen valakinek. A Szent megismerése az a tájékozódási pont, ahonnan képesek vagyunk látni a környezetünket, megfelelően értékelni a bennünket meghatározó világot, a benne lezajló folyamatokat, valamint az alkotóelemeit. A Szent megismerése elsegít a felebarát felismeréséhez, ahogyan Jézus válaszol az irgalmas samaritánus történetével az erről érdeklődő – nem ismeretektől, tudástól mentes – írástudónak (Lk 10). És a Szent megismerése adja meg azt a helyes önismeretet, amely jól látja és láttatja: ki vagyok én, mik az esélyeim? Az övé vagyok, a Szent tulajdona, a teremtés és a Jézus Krisztusban való megváltás jogán.
