előző nap

„...és leborulva imádták őt” Mt 2,1–12

1 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2 és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. 3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4 Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6 „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” 7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, 8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! 9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10 Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. 11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata

„...és leborulva imádták őt” (11). Az evangélium nemes egyszerűséggel közli velünk azt, hogy a napkeleti bölcsek – hosszú utat megtéve – megérkeznek Jeruzsálembe. Nem is kérdéses, hogy hittek Isten természetben megmutatott jelének, meg sem kérdőjelezték azt. Isten sokszor olyan embereken keresztül mutatja meg a szabadítását az életünkben, akikről ezt soha nem gondolnánk.

RÉ21 445 RÉ 296

Zsoltárének | 809 | Isten nevét dicsérem

„…az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől”. Ezsd 4

1 Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak, 2 elmentek Zerubbábelhez meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. 3 Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. 4 Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. 5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. 6 Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén írásban vádolták be Júda és Jeruzsálem lakóit, 7 Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. 8 Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. 9 Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliek és súsániak, vagyis élámiak 10 meg a többi nép, akiket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba meg a többi városba a Folyamon túl. 11 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: „Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: 12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. 13 Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak többé adót, beszolgáltatást és vámot fizetni, és így kár éri majd a királyi kincstárat. 14 Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. 15 Nézzék csak át őseid krónikáit! Megtalálod és megtudod a krónikákból, hogy ez a város lázongó, a királyokat és a tartományokat folyton megkárosító város volt, és régtől fogva pártütések történtek benne; ezért is rombolták le ezt a várost. 16 Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem lesz birtokod a Folyamon túl.” 17 A király ezt a határozatot küldte: „Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! 18 A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. 19 Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána. És úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, 20 és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, amely adót, beszolgáltatást meg vámot fizetett nekik. 21 Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. 22 Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, nehogy súlyos kár érje a királyokat!” 23 Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm, Simsaj kancellár és hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és fegyveres erővel leállíttatták a munkájukat. 24 Ekkor beszüntették a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.

Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata

(4) „…az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől”. (Ezsd 4)

Egészen új helyzet alakul ki a hazatértek életében. Amint az alapokat lerakták, máris abbamaradt az építkezés „az ország népének” ellenséges magatartása miatt. A szöveg a Nebucadneccar király által betelepített népeket nevezi így, összefoglaló névvel: „az ország népe”. Ezek idegen telepesek voltak, pogány népek, akik más isteneket tiszteltek, és Izráel Istenét is keresték (2). Kevert kultuszuk miatt a fogságból hazatérők nem akarták és nem engedték, hogy ők is beszálljanak a templomépítésbe. A visszautasítás következménye a gyűlölködés volt, és összefogtak ellenük (8–10). Vádoló leveleket írtak a perzsa királynak Júda népe ellen, szabályos feljelentéseket, ilyen szöveggel: „a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk, Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost” (11). Érvelésük: ha felépül a várfal, „nem fognak többé adót, beszolgáltatást és vámot fizetni”, és kár éri a királyi kincstárat (13). A vádaskodó levelek célt érnek, mert a perzsa király határozottan leállíttatja az építkezést. Nem a templom, hanem a város újjáépítéséről van szó a vádakban. (15) A múlt gyógyíthatatlan sebei – a ki- és betelepítések – ellenségeskedést és gyűlöletet keltenek a népekben. Ki gyógyítja meg?

Június 21