„Miért van az...?” Mt 9,14–17
14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? 15 Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. 16 Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. 17 Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Van, amikor a régit és az újat nem lehet egyszerre megtartani, mert az új lényege csak akkor érvényesül, ha a régitől teljesen búcsút veszünk – tanítja Jézus (16–17). Szavai akkor a zsidóság vallási szokásait megtartó jánosi tanítványoknak szóltak, és a keresztyénség új korszakát vezették be, amelyben mindent Jézus megváltó munkája határoz meg. Mi az, amit ma nekünk hátra kell hagyni a régi életünkből, hogy Jézus legyen a legfontosabb?
RÉ21 725 RÉ 463
Ének keresztelőre | 343 | Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
„…hozzád menekülök!” Zsolt 7
1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak. 2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(2) „…hozzád menekülök!” (Zsolt 7)
Tapasztalatai alapján Dávid sokféle módon fejezi ki Istenbe vetett bizalmát (pl. Zsolt 4,5: teljes ráhagyatkozás; Zsolt 57,1: menekülés). Itt – és még számos zsoltárában – a szó azt fejezi ki: biztos helyre vonul, s ott oltalmat talál. A vádak közepette is Istenhez, az igaz bíróhoz fordulhatunk (12), aki a szívek és vesék vizsgálója és igazságos (11). Csak ő vethet véget a megsemmisítő üldözésnek. Dávid szinte ártatlannak tudja magát, így folyamodik Istenhez, hogy világítsa át, és juttassa érvényre tisztázó ítéletét. Felmentése azonban Isten kegyelmes döntésén alapul, hiszen igazsága Isten kegyelmében van elrejtve. Amikor hitvallásunkkal azt mondjuk, „minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várom a mennyből a bírót” (Krisztust), azért tehetjük, mert ő „azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett” (Heidelbergi Káté 52). E végső felmentés töredékes előképét látjuk itt Dávid könyörgésében, és tapasztaljuk mi is, amikor Krisztus „szent derűje” derít fel minket (721. dicséret). Vegyük hát fel a hit (bizalom) pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát megolthatjuk (Ef 6,16), és megadja az igaz bíró a nekünk eltett jutalmat (2Tim 4,8).
