előző nap

„…ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” Jn 12,20–26

20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni. 22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. 25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. 26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

Bibliaolvasó kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata

„…ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (24). Jézus élete az Isten országának megvalósulása volt itt a földön. Ott semmi sem úgy van, ahogy itt megszoktuk magunk körül, ahol tort ül a középszerűség és a megalkuvás, ahol csak a hűtlenséggel vegyes talpnyalás, és a tehetségtelenségbe oltott törtetés a kifizetődő. Isten országa nem ilyen. Ott az győz, aki másokért él. Ez az ország, ami csak a legszebb pillanatokban villan fel itt a földön, de amelynek eljöveteléért imádkozunk a Miatyánkban.

RÉ 426 MRÉ 470

„Szentek legyetek, mert én, az Úr… szent vagyok.” 3Mózes 19

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és mondd meg nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok. 3 Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg szombatjaimat. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 4 Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 5 Ha békeáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. 6 Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ami pedig harmadnapra marad, azt égessétek el! 7 Ha mégis eszik valaki harmadnap belőle, az romlott húst eszik, így az nem talál kedves fogadtatásra. 8 Bűn terheli azt, aki abból eszik, mert meggyalázta az Úr szentségét. Ki kell irtani az ilyen embert népe közül. 9 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. 10 Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 11 Ne lopjatok, ne hazudjatok, és csalással senki se károsítsa meg honfitársát! 12 Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az Úr! 13 Felebarátodat ne sanyargasd és ne rabold meg! A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig! 14 A süketet ne szidalmazd, a vak elé ne vess gáncsot! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr! 15 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne légy elfogult a nincstelen javára, és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében! 16 Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére! Én vagyok az Úr! 17 Ne gyűlöld szívedben embertársadat! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. 18 Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! 19 Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát! 20 Ha egy férfi egy nővel hál, vele közösül, és az a nő egy szolgálóleány, akit egy másik férfival eljegyeztek ugyan, de még nem váltottak ki, se szabadon nem bocsátottak, akkor büntessék meg őket, de ne haljanak meg, mert nem volt szabad a nő. 21 A férfi vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak, a kijelentés sátrának a bejáratához: egy jóvátételi áldozatra szánt kost. 22 Végezzen érte engesztelést a pap a jóvátételi áldozatra szánt kossal az Úr színe előtt vétkéért, amelyet elkövetett, és akkor bocsánatot nyer vétkéért, amelyet elkövetett. 23 Ha majd bementek arra a földre, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a gyümölcsét körülmetéletlennek, három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne egyetek belőle! 24 A negyedik esztendőben szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi ajándékként az Úrnak, 25 az ötödik esztendőben pedig már megehetitek a gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 26 Ne egyetek semmit a vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek! 27 Ne nyírjátok le halántékotokról a hajat, és ne csúfítsd el a szakállad végét! 28 Ne vagdossátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az Úr! 29 Ne gyalázd meg leányodat azzal, hogy paráznaságra adod, hogy ne legyen paráznává a föld, és ne legyen tele a föld fajtalankodással! 30 Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet! Én vagyok az Úr! 31 Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 32 Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr! 33 Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! 34 Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való született izráeli! Szeressétek, mint magatokat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 35 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben, sem a hosszmértékek, súlymértékek és űrmértékek használatában. 36 Hiteles mérleget, hiteles súlyokat, hiteles vékát és hiteles mérőedényt használjatok! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból! 37 Tartsátok meg azért minden rendelkezésemet, minden törvényemet, és teljesítsétek azokat! Én vagyok az Úr!

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(2) „Szentek legyetek, mert én, az Úr… szent vagyok.” (3Mózes 19)

A Tízparancsolat egyes, ide vonatkozó parancsolatai váltakozó sorrendben, kibontva jelennek meg ebben a fejezetben. A fejezet újszövetségi dimenziókat nyit meg, mert úgy magyarázza a parancsolatokat, mint ahogy azt Jézus Krisztus tette.

A szentség mindig a felebaráti szeretetben mutatkozik meg. Ahol a felebarát szeretete nem érvényesül, ott hivatkozhatunk Istenre, vallásra, kultikus tisztaságra; valójában a gonosz, és nem az Isten uralma alatt vagyunk.

Arról van itt szó, amit Jézus Krisztus hirdetett a nagy parancsolatban (Lukács 10,27), amit már itt is olvashatunk Isten és a felebarát szeretetének összetartozásáról (18), amit aztán Jézus Krisztus isteni erejével hitelesen megélt, és amire megváltott és újjászült bennünket.

Pont itt van a „bökkenő”, mert sok kívülről látható szentet ismerek, akiről kiderül, hogy az alapvető emberi kapcsolatai sincsenek rendben. Ezek mind a konfliktushelyzetekben derülnek ki, mert beszédes, ahogy ilyenkor viselkedik az illető; és bizony, aki nehéz helyzetekben nem a békés megoldásra törekszik; sőt, akár Igékre hivatkozva is, inkább súlyosbítja a helyzetet, ott a szentség csak máz. Békességszerzők vagyunk-e? (5–8; Máté 5,9)

A mi szentségünk Jézus Krisztusban van, mert e testben soha nem leszünk tökéletesek (2Korinthus 5,6), de ennek a kegyelmi állapotnak áldott és biztos jele, hogy az ilyen ember, az Úr erejét kérve, mindent megtesz azért, hogy ne nehezítse, hanem kezelje, gyógyítsa a feszült, harci helyzetet; és végképp ne bonyolítsa azt.

Ebben a békességszerző szentségben az irgalmasság cselekedeti is mindig jelen vannak. Az Isten emberének szentsége a békességszerzés és az irgalom: a kiszolgáltatott jövevények, szegények, napszámosok segítése (9–10; 13; 34), a kiszolgáltatottak, például a siketek és a vakok segítése (14), de a kiszolgáltatottak sorát folytathatnánk. Ennek a felebaráti szeretetnek része, hogy nem csapjuk be egymást, nem raboljuk ki egymást, nem sanyargatjuk a másikat semmiféle módon, nem vagyunk részrehajlók az érdekeink szerint, nem rágalmazunk, nem gyűlölünk, nem vagyunk bosszúállók (11–17), tiszteljük az időseket (32). Nem is sorlom tovább a mai igeszakasz elvárásait…

Bizony, megváltásra és valóságos újjászületésre szorulunk! A szentség alapja az élő hit, amely kizár minden pogány, idegen hitet, szokást, gyakorlatot (23–28).

A felebarát fogalmára négy kifejezést használ az igeszakasz: honfitárs, néped fiai, felebarát, embertárs (15–18). Nagy kérdés, hogy ezek közül melyik lép túl a saját nép határain – talán az embertárs –, de ennek megvitatása helyett inkább azt szögezzük le, hogy a teljes fejezetből egyértelművé lesz: Isten akarata az, hogy egymás hite által épülve, a sajátjainkról és a testvérek közösségéről gondoskodva, túl kell és lehet lépni mások felé, hiszen ez Isten népe szolgálatának lényege. Noha az egész világ baját nem vehetjük magunkra. Teljes megoldást, megváltást sem adhatunk a hasadt világ bajaira. Erre csak az Úr képes.