előző nap

„Őseink azonban haragra ingerelték a menny Istenét...” Ezsd 5,6–17

6 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Dárius királynak küldött Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársai, a Folyamon túli tartomány tisztviselői. 7 Beadvánnyal fordultak ugyanis hozzá, melyben a következőket írták: „Dárius királynak teljes békesség! 8 Tudtára adjuk a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Isten házához. Azt most kőtömbökből építik, és a falakra gerendákat helyeznek. Ezt a munkát gondosan végzik, és sikeresen folytatják. 9 Megkérdeztük az ott levő véneket, és ezt mondtuk nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a templomot felépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 10 Nevüket is megkérdeztük, hogy tudassuk veled, és megírjuk azoknak a férfiaknak a nevét, akik az élükön állnak. 11 Ők azonban ilyen szavakkal feleltek nekünk: Mi a menny és föld Istenének a szolgái vagyunk, és újjáépítjük ezt a templomot, amely sok évvel ezelőtt épült. Izráelnek egy nagy királya kezdte építeni, és be is fejezte. 12 Őseink azonban haragra ingerelték a menny Istenét, ezért ő Babilónia királyának, a káldeus Nebukadneccarnak a kezébe adta őket, aki ezt a templomot lerombolta, a népet pedig fogságba vitte Babilóniába. 13 De Círusnak, Babilónia királyának uralkodása első esztendejében parancsot adott Círus király, hogy Istennek ezt a házát építsék fel. 14 Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar elhozott a jeruzsálemi templomból, és bevitt Babilon templomába, előhozatta Círus király Babilon templomából, átadatta egy Sésbaccar nevű embernek, akit helytartóvá tett, 15 és azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, menj, és helyezd el a jeruzsálemi templomban, és az Isten háza épüljön fel a régi helyén! 16 Ekkor Sésbaccar el is jött, lerakta Isten házának az alapját Jeruzsálemben, és azóta egészen mostanáig épül, de még nincs készen. 17 Most azért, ha a király jónak látja, nézessen utána Babilóniában, a királyi kincstárban, hogy adott-e parancsot Círus király Isten jeruzsálemi házának a felépítésére, és a király erről szóló határozatát küldje meg nekünk!”

Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József

A királynak küldött hivatalos levélen múlik a templomépítés jövője. Ebben már nem a rosszindulat fogalmazódik meg, csupán a tények, amiket az építkező gyülekezet mond el magáról. Ebben benne van minden, a hibák is: „Őseink azonban haragra ingerelték a menny Istenét...” (12), aki ezért romboltatta le a templomot. Az újrakezdéshez a tények világos és teljes megfogalmazása szükséges. Ha Isten támogatására számítunk, teljesen őszintének kell lennünk mindenkivel.

RÉ 10 RÉ21 10

Zsoltárdicséret | 190 | Ti, keresztyének, dicsérjétek Istent

„… az első szeretet.” Jel 2,1–7

1 Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2 Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. 3 Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, 4 de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. 5 Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. 6 Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István

(4) „… az első szeretet.” (Jel 2,1–7)

Fáradhatatlan gyülekezet az efézusi (3). Kezdettől ismeri a hitért való küzdelem drámáit (ApCsel 18). Állhatatossága, teherhordozó ereje, igazsághoz való hűsége nincs elrejtve Krisztus elől (2), az ő nevéért tesznek mindent. Elsők a (csata)sorban. A kiválóság ára azonban az lett, hogy elhagyták az első szeretetet. Gondosan számon tartják, mi mindent tettek, s közben elfeledték: mit tett értük Isten. Ő előbb szeretett! (1Jn 4,19). Ez mindennek az oka, sorrendje és iránya. Hajlamosak vagyunk az istenszeretetet hátra hagyni. Úgy okoskodunk, hogy első helyen az önszeretet áll, aztán jön az embertársi szeretet, és ha e téren bizonyítottunk, közelébe férkőzhetünk Istennek is. De ez emlékezetvesztés, sőt, életvesztés. A hamisság elleni harc fontos, de nem elég (6). Amikor Krisztus megtérésre hív, önmagához hív. Az emlékezés tehát nem nosztalgia a keresztyén élet kezdeteiről, egykori érintésekről, hanem visszatérés az élet forrásához. Mintha az mondaná: csak egy győzelem van, a mindent meghatározó isteni szeretet. Az élet fájáról csak az ehet, aki visszatér Isten szeretetébe. Ezt a gyümölcsöt termi a mennyei város, ahol már nincs átok. (Jel 22,1–5).