előző nap

„Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom, és dicsőítem a mennyei Királyt” Dán 4,15–34

15 Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned. 16 Ekkor Dániel, más néven Baltazár egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre! 17 Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért és az egész földről látszott, 18 szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, 19 az te magad vagy, ó, király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad kiterjed a föld határáig. 20 Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! – 21 annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom! 22 Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja. 23 Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. 24 Azért, ó, király, fogadd meg a tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így majd boldogan élhetsz sokáig. 25 Mindez meg is történt Nebukadneccar királlyal. 26 Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája tetején sétált Babilonban, 27 így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! 28 Alighogy kimondta a király ezeket a szavakat, egy hang hallatszott az égből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! 29 Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja. 30 Azon nyomban beteljesedtek ezek az igék Nebukadneccaron. Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak. 31 Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. 32 A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? 33 Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. 34 Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.

Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata

„Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom, és dicsőítem a mennyei Királyt” (34). Életed kulcskérdése nem az, hogy mekkora hatalmad, vagyonod, erőd, tehetséged van, hanem hogy azzal Istenre mutatsz-e vagy magadra? Az alázat azt jelenti: értékeled, amit Istentől kaptál, neki köszönöd meg, és őt szolgálod vele. Ezt a leckét a nagyhatalmú királynak is meg kell tanulnia, ahogy neked is. Az ige és életed nehéz helyzetei is erre figyelmeztetnek.

RÉ 93 RÉ21 93

Adventi könyörgés | 386 | Jöjj, áldott nagy Királyunk

„… a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög.” Lk 4,1–13

1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.

Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata

(1–2) „… a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög.” (Lk 4,1–13)

Isten már a pusztai népet is megpróbálta, hogy alkalmas-e a küldetésre (5Móz 8,2). Hasonló próbatétel történt az Édenkertben is. Azonban amíg Ádám és Éva teli hassal egy gyönyörű kertben szembesült a próbával, addig az Emberfia éhezve, vadállatok között és a pusztai magányban szenvedte el a gonosz szavait. Próbáról beszélünk, ha az Úr hitünket kívánja megerősíteni, kísértésről, amikor a gonosz céljáról van szó, aki az ellenkezőjét akarja, tehát hitünk és küldetésünk elvesztését. Jézus próbatétele lényének egészét érintette. A kenyérrel kapcsolatos ördögi felhívás inkább testi jellegű volt. Közvetlenül a testi szükség kielégítésére irányult a böjt idején. A templomfalról való leugrás, úgy tűnik, mutatványra való felhívás volt. Tehát a népszerűség és a vallásosság olyan összekeverése, amely elkerüli a kereszt küldetését. A harmadik kísértés szellemi jellegű volt. A gonosz nyíltan üzletet ajánlott Jézusnak, mintha ezt mondta volna: a világot akarod megszerezni? Oda tudom adni! Nem kell érte a keresztre menni, csak imádj engem! Hogyan lehet győzni a kísértésben? Egyrészt fogadjuk el: kikerülhetetlen, hogy mi is próbákon megyünk át. Elszántságra, élénk értelemre, igei jártasságra és Szentlélekre van szükségünk, hogy hűségben megálljunk a kísértés idején. Csak mindezek után jönnek az angyalok, de nem azért, hogy elkapjanak, hanem, hogy szolgáljanak Isten akaratából (Mt 3,11).

November 28.