„…gondunk van a tisztességre nem csak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is…” 2Kor 8,16–24
16 Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 17 Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. 18 Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19 Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. 20 Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 22 Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. 23 Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24 Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…gondunk van a tisztességre nem csak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is…” (21) Pál körbe van véve olyan munkatársakkal, akik „Krisztus szegénysége által meggazdagodtak”. Titusz például maga is részt vett az adománygyűjtésben. Akkor áll erős alapokon az adományozás, ha ennek sem más a háttere, mint az evangéliumtól megérintett szív. Tisztes marad, s nem csak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
RÉ21 284
Húsvéti ének | 513 | Felvirradt áldott szép napunk
„Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.” Péld 8
1 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? 2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. 3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. 4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. 5 Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! 6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. 7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. 8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. 9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. 10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! 11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. 12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. 13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. 14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. 15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. 17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. 18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. 19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. 20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, 21 hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. 22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. 24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; 26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30 én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. 32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! 33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! 34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. 35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. 36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(12) „Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.” (Péld 8)
Egészen megszemélyesíti itt Salamon azt a három összetartozó életszükségletet, amelyet nem nélkülözhetünk a boldog élethez. Az egészet átfogó erővel szinte magába öleli mindet a bölcsesség. Ez pedig felügyelete alatt tartja az okosságot, azt a képességet, amely méltányolhatón megjelenik a tanulmányaink folyamán és életvezetésünkben, amikor döntést hozunk egy-egy kérdésben. Jó okosnak lenni, az elismeréseket elfogadni, amikor annak mondanak bennünket. A tudás is tekintélyt parancsoló készlete lehet az életünknek. Ráadásul itt minősített esetéről van szó, amikor megfontolt tudásról szól! Vagyis nem egyszerű ismerethalmazról, amely csodálatot vált ki mennyiségét tekintve, ugyanis a megfontoltsággal válik használhatóvá az ismerethalmaz. Milyen szép az, amikor elismerően nyilatkoznak egy-egy életszakaszunkat minősítve: okos, nagy tudású ember. És felemelő, amikor mindezt megkoronázva annyit mondanak: bölcs. A bölcsesség szép összefogója és összefoglalója a sokat érő részeknek: a tudásnak, okosságnak. Kérjük ezt az összefogó erőt, s engedjük, hogy a könyv elején kijelentettekből, az istenfélelemből táplálkozzék!
