„…gazdag lévén szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok…” 2Kor 8,7–15
7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10 Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvésben, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. 11 Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt a szándékotok, olyan legyen a véghezvitele is, erőtökhöz mérten! 12 Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs. 13 Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően 14 a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; 15 amint meg van írva: „Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.”
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…gazdag lévén szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok…” (9) „Minden tökéletes ajándék onnan felülről” származik, a „jókedvű adakozás” is. Pál Krisztust hirdeti akkor is, amikor arra van szükség, hogy adakozásban legyünk bőkezűek. Egyetlen tökéletes áldozatból, Krisztus példájából származik az igazi hálaáldozat. Gyakoroljuk örömmel.
RÉ21 393 • IÉ Péld 8,22–36 • Zsolt 4
Húsvéti ének | 510 | Dicsőség néked, Istenünk
Heti zsoltárének | 148 | No, dicsérjétek mindnyájan
„Fiam őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! […] Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!” Péld 7
1 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! 2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! 3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! 4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, 5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. 6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, 7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. 8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, 9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. 10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. 11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, 12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. 13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: 14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, 15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! 16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; 17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. 18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! 19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, 20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. 21 Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. 22 Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. 23 De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. 24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! 25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! 26 Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. 27 Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(1; 3) „Fiam őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! […] Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!” (Péld7)
Még mindig a házasságtörés veszélyétől óv: apai parancs és anyai tanács, amely Isten rendelkezéseire alapozva védi gyermekét a földi élet egyik legnagyobb bukásától, attól, hogy valaki a házasság tisztaságát mások csábításának engedve beáldozza. Szabad és kitárulkozó világunkban de jó lenne fiaink és lányaink gondolataiba mélyen elültetni, használati tárgyaikra emlékeztetőül rávésni: Te nem akárki vagy! „De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Így a társkérdésben a magunkba zárt parancs, az ujjainkra kötött jelzés – a mi kultúránkban a gyűrű – és a szív táblájára való feljegyzés az állandósult emlékezés arra, hogy nem mehetek más kapcsolatába, mert nekem már van. Az pedig Isten személyemnek készített ajándéka. József elkötelezte magát az Úr mellett, ezért nem engedett Potifár felesége csábításának. Még nem is ír a Biblia arról, hogy József meglevő társas kapcsolatát védelmezte volna. Mert nem is a hitelesített, törvényes, Isten által megáldott kapcsolat óvta meg a más asszonyának, férjének csábításától, hanem a József lényében meglévő elkötelezés az Isten mellett. Ezt már csak megpecsételi az az ismétlődő mondás: „Az Úr Józseffel volt.” Nemcsak a törvény, nemcsak a házassági rendelkezések, Isten színe előtti fogadalom ereje óv, hanem maga Isten. Az istenfélelem tartást ad, számít az Úr jelenlétére. „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
