„először önmagukat adták az Úrnak” 2Kor 8,1–6
1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5 És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. 6 Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
Pál nem követel, hanem áldozatra serkenti a korinthusiakat. Nincs hírzárlat, hanem híráramlás van a gyülekezetek között. Nem azzal kezdi, hogy mit kell nekik tenniük, hanem azt újságolja, amit a makedóniai szegény gyülekezetek hite példaadó módon gyümölcsözött. Nemcsak személytelenül adakoztak, hanem „először önmagukat adták az Úrnak” (5). Az ad igazán, aki nemcsak a pénzét, hanem a szívét is adja.
RÉ21 807
Zsoltár vasárnapra | 66 | Örvendj, egész föld, az Istennek
„Eredj a hangyához, te rest, figyelj, hogy mit tesz, és okulj!” Péld 6
1 Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért, és kezet adtál egy idegenért, 2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, 3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat! 4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! 5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! 6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. 12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, 13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. 14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. 15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. 16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: 17 a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, 18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, 19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. 20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! 21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! 22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! 23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. 24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. 25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! 26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. 27 Vihet-e valaki tüzet ruhájába rejtve, hogy meg ne gyulladjon közben a ruhája? 28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? 29 Pedig így jár, aki bemegy felebarátja feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. 30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik, 31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. 32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. 33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. 34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. 35 Nem fogad el semmilyen váltságdíjat, nem enged, bármennyi ajándékot kínálnak is neki!
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(6) „Eredj a hangyához, te rest, figyelj, hogy mit tesz, és okulj!” (Péld 6) Tévedés lenne azt gondolni e fejezet olvasásakor, hogy itt csupán a henyélés, a semmitevés kerül a célkeresztbe. Nyilván az is. Hiszen a hangya következetes szorgalma a becsületes élet velejárója. Ennek azonban jelentős kihatása van nem csupán a hasznos hétköznapi élet gyakorlására – a hangya következetes, szorgalmas igyekezetével kell rendezni a haragvó embertárs indulatát is: sietve menj hozzá dolgaid rendbehozásáért! Erre Jézus is figyelmeztetett: legyen erős törekvésünk megromlott kapcsolatunk helyreállítására. De a hangya szorgalmához hasonlított igyekezetnek ott kell lennie az előző fejezetekben tárgyalt erkölcsi megállásban is. Megőrizni magunkat szóban, indulatban, érzelmekben, ösztönökben a hiábavaló kitörésektől. Ez csak Isten közvetlen jelenlétében, uralma alatt lehetséges. A nagyravágyás, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra futó lábak, a hazugság, a hamis tanúzás haragja a legcsendesebb életet, a legjózanabbul gondolkodó értelmet, a legalázatosabb indulatú magatartást is megpróbálja kikezdeni. Ezért kell a hangyák szorgalmát és következetes magatartását például venni, s az apostoli figyelmeztetést folyamatosan észben tartani: „…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4,7/b)
