„…A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál…” 2Kor 10,1–11
1 Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 2 kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. 3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; 4 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, 6 és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. 7 Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is. 8 Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, 9 nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. 10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. 11 Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál…” (1) Ez talán a legjobb út egy testvér szívéhez. De Pálnak is szembesülnie kell azzal, vannak, akik számára ellentmondásos a magatartása. Sajnálatosan, kegyesek között is helyet kaphat az ítélgetős kérdésfeltevés: ki igazán a Krisztusé? Mennyi a másikat lekezelő indulat fészkel ebben? „Alázattal egymást különbnek tartsátok” (Fil 2,3b), írja Pál egy másik a testvérségről, amely nem szétválaszt, hanem összeköt, bátorít.
RÉ21 714
Húsvéti ének | 517 | Uram, közel voltam hozzád
„Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak.” Péld 11,1–16
1 A hamis mérleget utálja az Úr, de a pontos súlyt kedveli. 2 Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. 3 A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. 4 Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól. 5 A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt. 6 A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. 7 Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is. 8 Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut. 9 Tönkreteszi szavaival felebarátját az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek. 10 Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán. 11 A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. 12 Kigúnyolja felebarátját az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. 13 A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. 14 Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. 15 Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást. 16 A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(16/b) „Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak.” (Péld 11,1–16)
Hogy miért? Mert ez a készletük, a tartalékuk. Az erőszakosság kényszerállapot. Valamibe belekapaszkodni, erőt demonstrálni, hangos szóval, többségi szavazatszervezéssel, anyagi javakkal, pénzzel, morózus megjelenéssel, sok és hangos beszéddel. Az erőszakossággal jellemezhető embernek muszáj a gazdagsághoz ragaszkodnia, hiszen neki ennyije van. Ha a bősége csökken, odavész minden ereje, hatása, és valóban nincstelenné válik. Mennyi példa áll előttünk, hogy a jómód az élet igazi fordulópontjain nem ad támaszt! Becsületet, tisztaságot, elismertséget, megalapozott tiszteletet és tekintélyt anyagi javakkal nem lehet szerezni. A gazdagság megtévesztő módon legfeljebb csak megszerezni képes ezeket a dolgokat, megtartani nem. Mérlegelnünk kell tehát a jólétnek ítélt dolgaink között, és ítéletet kell mondanunk ezek fölött. Az erőszakosságot csírájában kell elpusztítanunk, a gazdagságot pedig a fellépése pillanatától folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartanunk! Megváltónk azt mondta: „az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Lk 9,58), róla pedig azt mondja az apostol: „engedelmeskedett mindhalálig.” Miattunk.
