„Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt” Lk 12,1–12
1 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! 2 Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 3 Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. 4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. 5 Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek! 6 Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. 7 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok! 8 Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. 9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. 10 Ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. 11 Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12 mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt” (8). Micsoda ellentét! Mi bűnös emberek előtt szégyellünk bizonyságot tenni Jézusról? Pedig Ő mennyei Atyja és seregei előtt tagad meg, vagy vall meg bennünket! Mert valóságos az ítélet, amitől megmenekülhetünk a Hozzá való térés által (RÉ21 485). Higgyünk benne megvallva Őt, hogy jó bizonyságot tehessen rólunk!
RÉ21 566
Jézus Krisztus messiási küldetése | 453 | Jézusom, ki árva lelkem
„…én törtem össze tőlem elfordult parázna szívüket…” Ez 6
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük! 3 Ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az Úrnak az igéjét! Ezt mondja az én Uram, az Úr a hegyeknek és a halmoknak, a patakmedreknek és a völgyeknek: Én most fegyvert bocsátok rátok, és elpusztítom áldozóhalmaitokat! 4 Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező oltáraitok, és odadobom a halálra sebzetteket bálványaitok elé. 5 Izráel fiainak hulláit bálványaik elé szórom, és oltáraitok köré hajigálom csontjaitokat. 6 Romba dőlnek a városok mindenütt, ahol csak laktok, és elpusztulnak az áldozóhalmok, hogy oltáraitok is romba dőljenek és elpusztuljanak. Összetörik és megsemmisítik bálványaitokat, szétzúzzák tömjénező oltáraitokat, és tönkreteszik csinálmányaitokat. 7 Hullanak majd köztetek a halálra sebzettek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 8 De hagyok maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé szétszóródva a többi országban. 9 Akkor mindazok, akik közületek megmenekültek, megértik majd a népek között, ahová fogságba vitték őket, hogy én törtem össze tőlem elfordult parázna szívüket és bálványaikkal paráználkodó szemüket. Megundorodnak önmaguktól gonoszságuk miatt, mert mindenféle utálatosságot követtek el. 10 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr; nem hiába mondtam meg, hogy ilyen veszedelmet hozok rájuk. 11 Így szól az én Uram, az Úr: Csapd össze a kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel házának a sok gonosz, utálatos dolog miatt! Fegyver, éhínség és dögvész miatt fognak elhullani! 12 Aki messze van, dögvészben hal meg, aki közel van, fegyvertől esik el, és aki az ostromlottak között marad, az éhen hal. Így töltöm ki rajtuk haragomat. 13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor ott hevernek a halálra sebzettek a bálványaik között, az oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegycsúcson, minden zöldellő fa és minden lombos cserfa alatt; mindenütt, ahol engesztelő illatáldozatot szoktak bemutatni bálványaiknak. 14 Kinyújtom a kezemet ellenük, sivárrá és kietlenné teszem az országot, minden lakóhelyüket a pusztától Dibláig. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(9) „…én törtem össze tőlem elfordult parázna szívüket…” (Ez 6)
Miért jött rám mindez? Az ember a veszedelem idején így vagy úgy, de ezt kérdezgeti. Magától is, másoktól is. Miért tört ki a háború, miért égett le a házam, miért vesztettem el azt, akit szerettem? A miért után, vérmérséklettől függően, összetörünk vagy szitkozódunk, esetleg váltogatjuk a kettőt – ezzel pedig valójában azt mondjuk ki, nem is igazán vagyunk kíváncsiak a válaszra. Így viselkedtek Ezékiel társai is. Elvesztették házaikat, rokonaikat, fogságba hajtották őket idegen földre; maguk mögött kellett hagyniuk Jeruzsálem hegyeit, és a hosszú menetelés után Babilóniában találták magukat. Szenvedés, gyötrelem, gyász, jajkiáltás, túlélési vágy és sok-sok elsuttogott „miért?”. Isten meghallotta a kérdést, és prófétája által szólt: én hoztam mindezt rátok! Én, az Úr! Valóban tudni akarjátok, miért? Ez a nekünk szóló kérdés is: valóban tudni akarod, miért ér megannyi baj? A válasz: azért, mert Isten igazságos! Nem lehet nemzedékeken át hátat fordítani Istennek, és közben mégiscsak élvezni az Úr ajándékait. Isten, az igazságos Isten, szövetségét kínálja népének. Ő megtartja ígéreteit, és megköveteli bálványaink elvetését. Azt illeti a hódolat, aki az áldást adja. Ilyen egyszerű.
