„Légy erős, szedjük össze az erőnket” 2Sám 10
1 Történt ezek után, hogy meghalt az ammóniak királya, és utána a fia, Hánún lett a király. 2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid az udvari embereit, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába, 3 ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid az udvari embereit, hogy ezt a várost kifürkésszék, kikémleljék és elpusztítsák! 4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, szakálluk felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. 5 Amikor ezt jelentették Dávidnak, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza! 6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, követeket küldtek, és zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi arámokat és a cóbái arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert. 7 Amint meghallotta ezt Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. 8 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a kapu bejáratánál. A cóbái és rehóbi arámok meg Tób és Maaká emberei külön álltak fel a mezőn. 9 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben, 10 a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 11 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én megyek segíteni neked. 12 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye azt, amit jónak lát! 13 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, azok pedig megfutamodtak. 14 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Abísaj elől, és bementek a városba. Akkor Jóáb visszatért az ammóniaktól, és Jeruzsálembe ment. 15 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, összegyűltek. 16 Akkor elküldött Hadadezer, és fegyverbe szólította a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek Hélámba, élükön Sóbakkal, Hadadezer hadseregparancsnokával. 17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, és megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és megütköztek vele. 18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől, és megölt Dávid az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer lovast. Sóbakot, a hadseregparancsnokot is levágta, és ott halt meg. 19 Amikor látták mindazok a királyok, akik Hadadezer szolgái voltak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Izráellel, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A rosszindulat miatt a jóindulatú Dávid embereit megalázzák, s az ellenség szövetségeseivel támadja Isten népét. Izráel hadvezérei sarokba szorulnak, de csodálatosan állnak egymás mellé (11–12). Két fontos tényre tanítanak e sorok: Isten népének – a saját érdekében – össze kell zárni, ki kell egészíteni egyiknek a másikat –, különben vereséget szenved. Az Úr pedig a legjobbat fogja kihozni belőle. Kész vagy-e a másik hívővel összezárni?
RÉ21 373 RÉ 306
Adventi evangélium | 381 | Küldé az Úr Isten
„…akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.” 1Kor 9,1–18
1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. 4 Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 5 Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? 8 Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9 Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, 10 vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.11 Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? 12 Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomi eledelből esznek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? 14 Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(14) „…akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.” (1Kor 9,1–18)
Úgy tűnik, Korinthusban némelyek kétségbe vonták, hogy Pál valóban apostol volna, hiszen ő nem tartozott a tizenkét tanítvány közé. Ezért ellenezték, hogy ő és a munkatársai pénzt kapjanak a gyülekezeti szolgálatért. Pál azonban az ószövetségből számos törvénnyel és példával tudja igazolni, hogy az, aki Isten szolgálatába állt, mert ez a hivatása, kérhet és elfogadhat a gyülekezettől anyagi támogatást. Hogy ő ezt maga mégsem vette igénybe, az más kérdés. Ő sátorkészítőként gondoskodott magáról, nehogy az a vád érje a misszió során, hogy anyagi érdekből hirdeti a Krisztus evangéliumát. Ma is illő és lényeges eszünkben tartani, hogy a lelkészeink, hitoktatóink, a gyülekezet diakónusai és a kántora az egyház szolgálatának szentelték az életüket. Ők azért tanultak olyan sokat, és azért dolgoznak közöttünk, hogy Isten Igéjét tisztán hirdethessék, a sákramentumok a hitvallásainkkal egyezőleg legyenek kiszolgáltatva, és személyükben jó pásztorai legyenek a gyülekezetnek. Imádkozzunk hát értük, és ne feledkezzünk el anyagilag sem gondoskodni róluk! Aki pedig a munkája vagy a nyugdíja mellett a gyülekezetben önkéntesként szolgálni akarja Istent, az bátran és vonakodás nélkül tegye meg!
