„Dávid ezt mondta neki [Mefibósetnek]: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel.” 2Sám 9
1 Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2 Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívatták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3 Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4 A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammíél fiának, Mákírnak a házában. 5 Akkor üzent érte Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammíél fiának a házából. 6 Amikor megérkezett Dávidhoz Mefíbóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arccal a földig hajolt, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefíbóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. 8 Ekkor Mefíbóset leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál? Hiszen én olyan vagyok, mint egy döglött kutya! 9 Ezután hívatta a király Cíbát, Saul szolgáját, és ezt mondta neki: Amije csak volt Saulnak és egész háza népének, mindent urad fiának adtam. 10 Te műveld a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad fia házának. Mefíbóset azonban, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni. Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. 11 Cíbá így felelt a királynak: Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefíbóset pedig az én asztalomnál fog étkezni, akár egy herceg! – mondta Dávid. 12 Volt Mefíbósetnek egy Míká nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan Mefíbóset szolgái voltak. 13 Maga Mefíbóset Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Ő mindkét lábára sánta volt.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A kegyelem felragyogását láthatjuk: egy magatehetetlen embert felkarol a király, s arra méltatja, hogy az asztalánál étkezzen! Miért? Apjáért, Jónátánért – Dávid barátjáért! Bennünket hasonló módon karolt fel az Isten! Mi nem úgy éltünk, ahogy az neki tetsző lett volna – bénák voltunk. Méltatlanok az Istenhez. Felemelhetett-e már téged is az Úr, hogy „asztal-közösségben” legyél vele?
RÉ21 372 RÉ 309
Adventi dicséret | 377 | Kapuk emelkedjetek
„…az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” 1Kor 8
1 Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. 3 De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. 4 Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, 6 nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. 7 Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. 8 Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. 9 De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. 10 Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? 11 És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 12 Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. 13 Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(1) „…az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor 8)
A pogányok a levágott áldozatok húsának csak egy kis részét tették az oltárra, ami pedig megmaradt belőle, hentesboltban egyszerűen eladták. A megtért pogányok közül sokan féltek, hogy ha ilyen húst vásárolnak, azzal részt vesznek a bálványoknak bemutatott áldozaton, és így bűnt követnek el. Sokan azonban, ahogy maga Pál is, az ilyen húst csak húsnak tekintették, s ezért nyugodtan fogyasztották. Ám Pál azt is látta, hogy ezzel „a hitben erősek” megbotránkoztatták a húsevéstől félőket, vagy a példájuk arra bátorította őket, tegyenek lelkiismeretük ellenére. Azt kérte ezért, hogy a hitben erősek mondjanak le a szabadságukról, és inkább ők se egyenek ilyen húst. Ma is könnyű megbotránkoztatni másokat azzal, hogy a lelkiismeret szabadságára hivatkozva átlépünk mások szabályain. Mi tudjuk, hogy „Istent lélekben kell imádni”, ezért nem megyünk minden vasárnap templomba. Tudjuk, a meghaltak jó helyen vannak, ezért nem látogatjuk a sírjukat. Tudjuk, az Emberfia ura a szombatnak, ezért kisebb munkákat akár nyilvánosan is elvégzünk vasárnap... Fogadjuk meg hát Pál intelmeit, és a magunk szabadságát rendeljük alá, józan mértékek között, a mások szolgálatának!