„az Úrnak nem tetszett” 2Sám 11
1 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. 2 Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép volt. 3 Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Elíám leánya, a hettita Úriás felesége. 4 Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából, bement hozzá, ő pedig vele hált. Azután hazament az asszony. 5 De az asszony teherbe esett. Megüzente hát Dávidnak: Teherbe estem! 6 Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd el hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. 7 Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép, és jól folyik-e a háború. 8 Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás elhagyta a királyi palotát, és vitték utána a király ajándékát. 9 De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le ura többi szolgájával együtt, és nem ment haza. 10 Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt kérdezte Dávid Úriástól: Hiszen hosszú útról érkeztél! Miért nem mentél hát haza? 11 Úriás így felelt Dávidnak: A láda meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és a feleségemmel háljak? Az életemre, a lelkemre mondom, hogy nem teszem ezt! 12 Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. 13 Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. 14 Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. 15 Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol a leghevesebb a küzdelem, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és halálát lelje! 16 Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok állnak. 17 Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinépből Dávid szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is. 18 Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról. 19 Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak, 20 és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz? Hát nem tudtátok, hogy a várfalról lőni fognak rátok? 21 Ki ütötte agyon Abímeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébécben! Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. 22 A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb. 23 A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig. 24 A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. 25 Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tekintsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt! 26 Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. 27 A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
„Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet” (Péld 14,12). Hiába vélte jónak a férjes asszony, Betsabé, hogy Dávid ablaka alatt fürödjön; hiába tetszett Dávidnak a máshoz tartozó Betsabé; hiába tetszett nekik a testi gyönyör; s hiába tetette el láb alól Betsabé férjét, hogy övé legyen a nő – az Úrnak nem tetszett (27)! A sátáni gondolatok sokszor tűntek célravezetőnek, de az Úrtól elszakít, s ez az Istennel való kapcsolat halálát jelenti! Kész vagy-e az Úr tetszése szerint dönteni, hogy az életet válaszd (Mt 7,14)?
RÉ21 374 RÉ 302
Adventi korál | 388 | A jöttöd miként várjam
„…bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem…” 1Kor 9,19–27
19 Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 20 A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 21 A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23 Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. 24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26 Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27 hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(19) „…bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem…” (1Kor 9,19–27)
A Krisztus örömhíre mindenkinek szól. Hiszen Isten az egész világ teremtő és gondviselő Ura, és minden embert a gyermekének tekint. Ő azért választotta ki Izráelt, hogy általa „áldást nyerjen a föld minden nemzetsége”. Azért adott törvényt a Sínai-hegyen, hogy akaratát megismerje a világ, s azért adott prófétákat, hogy felkészüljünk a Megváltó fogadására. Jézus mindenkiért eljött, mindenkinek hirdette az Atya bűnbocsánatát. Ő mindenkiért meghalt a kereszten, és a feltámadása mindenkinek a megszentelődött, új élet lehetőségét kínálja, aki hittel fogadja erről a hírt. Mindenkit szabaddá akar tenni, hogy szakítson a régi bűneivel, és az elmúlástól való félelem nélkül, csakis őt szolgálja. Hálás és engedelmes gyermekként, mint aki Krisztusnak testvére és társa a mennyei öröklétben. Ám ahhoz, hogy ezt a jó hírt mindenkihez elvigyük, nekünk is „mindenkinek mindenné kell lenni”, ahogy Pál írja magáról. Bár megszabadultunk, magunkat mindenki szolgájává kell tennünk. Előítéletektől mentesen, bátran, a nehézségeket is vállalva kell az egyháznak hirdetnie az evangéliumot. Közben pedig nem keverhetjük össze, mi a hit körül kialakult szokás, és mi a hit igazi lényege.
