„rájuk nehezedett az Isten keze” 1Sám 5
1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. 3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt, és visszatették a helyére. 4 Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt, Dágón feje és a két kézfeje pedig letörve a küszöbön volt, úgyhogy csak a dereka maradt egyben. 5 Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai, sem azok, akik Asdódban Dágón templomába járnak. 6 Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és a hozzá tartozó területet. 7 Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra. 8 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját. 9 De miután odavitték, az Úr keze a városra nehezedett; igen nagy zűrzavar támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. 10 Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája, az ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 11 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos zűrzavar támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze. 12 Azokat pedig, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Amikor megkísértjük Istent, és megversenyeztetjük személyes életünk bálványaival, ahogyan az asdódiak, mindig az történik, ami Dágon templomában; a pogány istenszobor földre esett az Úr dicsősége előtt. Szívünk szorongásai, lelki békétlenségeink, belső viharaink mindig azt jelzik, hogy ránk nehezedett Isten keze (7.11). Ha azonban ott vagyunk, ahol ő, akkor áldások áradnak ránk!
RÉ21 377 RÉ 304
Esti ének | 691 | A fényes nap immár elnyugodott
„Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róm 5,1–11
1 Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3 Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. 7 Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(1) „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1–11)
Hitből van békességünk. És milyen nagy szó az, amikor egy ember egész életét békességben tudja leélni! Ez nem jelenti azt, hogy ne volnának küzdelmek, hiszen Pálnak is rengeteget harcolt életében. Az Ige azt mondja, Jézus Krisztusban van a mi békességünk. Nála találjuk meg a megigazulást. Aki őrá támaszkodik, az Isten szemében igaznak, bűntelennek számít. Aki így tesz, aki békességgel lesz, aki megigazulttá lesz, annak már nem kell megfelelnie annyi mindennek, követelménynek, teljesítménykényszernek. Minél több dolgot merünk Isten kezébe tenni, annál nagyobb békességünk lesz. Minél mélyebben merünk hinni Krisztusban, annál szabadabbak leszünk. Ma sokan kívánják, hogy legyen béke. Sokan mondogatják a szeretet és a béke szavakat. Mi, keresztyének tudjuk: az igazi békesség, az igazi szeretet Krisztusból ered. Ő a forrás, ő táplálja a hitünket, ő az, aki valódi békességet tud adni – „de nem úgy, ahogy a világ adja”. Boldog ember az, aki békességre talált életében!
