„Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt?” 1Sám 6
1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére? 3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele! Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Isten miért nem vette le rólatok eddig a kezét. 4 Erre azt kérdezték: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így válaszoltak: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 5 Készítsétek el a rajtatok levő fekélyek és a földeteket pusztító egerek képmását! Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok, isteneitekre és országotokra. 6 Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk Izráelt, és elmehettek? 7 Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza! 8 Azután fogjátok az Úr ládáját, és tegyétek a szekérre! Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen! 9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Bét-Semes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk. 10 Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták. 11 Azután föltették a szekérre az Úr ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. 12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bét-Semesbe vezető útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bét-Semes határáig. 13 A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára. 14 A szekér eljutott a bét-semesi Jósua mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az Úrnak. 15 A léviták pedig levették az Úr ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A bét-semesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az Úrnak. 16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba még azon a napon. 17 Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az Úrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet. 18 Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek a megerősített városokkal és a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő tanúskodik erről, amelyre az Úr ládáját helyezték: ott van az a bét-semesi Jósua mezején mindmáig. 19 De megvert az Úr hetven bét-semesi embert, mert belenéztek az Úr ládájába, és megvert még a nép közül ötvenezer embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az Úr. 20 Azért ezt mondták a bét-semesiek: Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt? És hová kerülhetne innen a láda? 21 Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
A történelem az élet tanítómestere, de nem könnyű magunkra alkalmazni a levont tanulságokat. Kirjat-Jeárím lakosai boldogan jönnek a ládáért, és áldottak lesznek évtizedeken át, mert Isten közöttük lakik. A reformáció ünnepén erre a boldog közösségre vágyunk! Kemény szívünk miatt ma is sok a szenvedés. A Lélek hívó szavának engedve azonban áldottak lehetünk mi is (Jel 22,17)!
RÉ21 591 RÉ 390 • IÉ Róm 3,21–28 • Zsolt 107
Zsoltárdicséret | 591 | Erős vár a mi Istenünk
„…amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” Róm 5,12–21
12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. 13 Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. 14 Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljövendőnek. 15 De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. 16 És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. 17 Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. 18 Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. 19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. 20 Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; 21 hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(21) „…amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” (Róm 5,12–21)
A XVI. században a középkorban rekedt katolikus egyház bűnnel ijesztgetett, bűnnel igyekezett szabályozni, megtartani embereket. A félelem hangja dominált az egyházban. Ám a rettegés nem tudja tartósan összetartani a falakat. Luther Márton és a többi reformátor hite által a félelem helyett a kegyelem hangja jelent meg. Ez a hang minden üvöltésen, minden máglyafa ropogásán átment, és nyitott fülekre, szívekre talált. Mi akkor követjük őszintén a reformációt, ha merünk a félelem, a bűn világa helyett a kegyelem és az igazság világára támaszkodni. A krisztusi kegyelemre, amelyből a mi örök életünk fakad. A kegyelmet azért kapjuk, mert bűnösök vagyunk. Csak annak jár, aki elismeri, hogy bűnös. Erre a római levél korábbi szakaszaiban olvashattunk. Meg kell járnunk a mélységet, hogy meg tapasztaljuk Krisztussal a magasságot. „Azért zuhanunk a mélybe, hogy megtanuljunk kimászni belőle”, (ahogy az egyik Batman-filmben is elhangzik). Nekünk Krisztus segít kievickélni, mégpedig kegyelme által. Amikor örök életre hívott el: nem ítélkezésre, nem kegyetlenségre, nem arra, hogy minél jobbak legyünk – kegyelemből adott nekünk örök életet. Ebben az örök életben létezel már onnantól fogva, hogy elfogadod Jézus Krisztus kegyelmét. Boldog ember az, aki kegyelemben és békességben él!
