„Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben” Mt 14,1–12
1 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról, 2 és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe záratta, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. 4 János ugyanis azt mondta neki: Nem szabad együtt élned vele! 5 Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek; 7 ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8 Ő pedig anyja tanácsára így szólt: Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 9 A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10 Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben. 11 Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. 12 Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Keresztelő János halálát az okozta, hogy akkor is bátran szólta az igazságot, amikor a negyedes fejedelem bűnéről volt szó. Heródes előtt pedig ezáltal feltárult a bűnbánat és megtérés útja. Ő azonban nem bírta elviselni az igazságot, nem bánta meg bűnét, hanem az igazság útján való elindulás helyett a bűn hatalmasodott el még jobban az életében. Ezért olvassuk e szomorú szavakat: „Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben” (10). Mi melyik utat választjuk? Az igazság vagy a bűn útját?
RÉ21 606 RÉ 411
Napi zsoltárdicséret | 185 | Minden hű keresztyének, meghalljátok
„…nem építi őket.” Zsolt 28
1 Dávidé. Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. 2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé. 3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek felebarátaikkal, de rossz szándék van a szívükben. 4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek! 5 Mivel nem figyelnek az Úr tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket. 6 Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat. 7 Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. 8 Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. 9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(5) „…nem építi őket.” (Zsolt 28)
A karriertervek divatos kifejezése lett ez: „fel kell építenem magamat”. A zsoltáros pedig azt látja, hogy akik magukat építik, és nem figyelnek az Úr tetteire, (5), azokat ő lerombolja. A maguk építésének egyik eszköze a manipuláló „békés beszéd” (3), jellemzője, hogy csak saját kezük munkája érdekli őket. Önmaguk körül forognak, embertársukat eszközként használják. Az ilyen életnek bizonyára jót tesz, ha az Úr lerombolja, mert az lehetőséget ad az új kezdetre. S ebben a másfajta életben nem is az a legfontosabb, hogy ki épít és mi épül, hanem az, hogy kivel vagy együtt. Aki itt imádkozik, az tudja, hogy Isten némasága, távolléte az élet legnagyobb csapása. Ha nincs párbeszéd közötted és Isten között, az egyenlő a haldokolással, a halállal. Ebből a kétségbeesésből indul el az Istenhez forduló ember, s jut el, egy pillantást vetve a maguknak és magukat építőkre, az áldásig (6). Megérkezett, mert meghallgatásra talált. Már hálát ad, énekel, vidám a szíve (7). S már nincs is egyedül, hanem együtt van azokkal, akiknek pásztora az Úr.
