„Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt” Mt 13,53–58
53 Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. 54 És hazájába érve úgy tanította őket a zsinagógájukban, hogy megdöbbenve mondták: Honnan van benne ez a bölcsesség és a csodatevő erő? 55 Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? 56 És a húgai nem itt élnek-e valamennyien? Ugyan honnan van benne mindez? 57 És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában. 58 Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
A názáretiek megbotránkoztak Jézusban, mert benne csak a közöttük felnőtt ácsmester fiát látták, a kétkezi munkást, a tanulatlant. „Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt” (58). Ha azt látja az Úr Jézus, hogy az Ő erejét megvetjük, végül elvonja azt tőlünk. Mi pedig amiatt panaszkodunk, hogy nem kapjuk meg segítségét, amit végeredményben a mi hitetlenségünk űzött messzire.
RÉ21 237 RÉ 238
Napi ének | 793 | Áldott légy, mert megváltottál
„…az Úr házában lakhassam egész életemben…” Zsolt 27
1 Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? 2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 4 Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. 5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak. 7 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! 9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 10 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. 11 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 13 De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. 14 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(4) „…az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsolt 27)
Magabiztosan vagy inkább Isten-bizonyosságban indul a zsoltár, de még mielőtt a zsoltáros teljesen elmerülne ebben, kérésként fogalmazza meg az életbiztonság feltételét. S ez az Úr közelsége, jelenléte. Ennek minősített helye a szentély, az Úr háza. Legszívesebben egész életét itt töltené, elrejtve Isten sátra mélyén (5). Akkor nem lehet baj. Az Újszövetség népének nincs szüksége ilyen konkrét, földrajzilag meghatározott helyre. (Bár a zsoltárban is jelzi a „magas kőszikla”, hogy Isten közelsége nem kizárólagosan a szentélyhez van kötve.) Mi Jézus Krisztus által Isten Lelkében és igazságban (Jn 4,23) lehetünk mindenütt az ő közelében. Mégis: a templom szeretete, a hely szeretete, ahol egymással találkozva együtt imádkozhatunk Istenhez – fontos ismertetőjele a keresztyén ember életének. Becsüljük-e igazán, hogy templomunk, egyházunk, gyülekezetünk van, helyek, alkalmak, közösségek, ahol Krisztust a testvér szavában, jelenlétében megtapasztalhatjuk, s ez megerősíti a hívő magányunkban elbizonytalanodott életünket?!
