„Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig” Mt 13,24–30
24 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26 Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. 27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? 28 Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29 Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
A példázatban a búza (az igaz hívők, a kiválasztottak) és a konkoly (a csak vallásosak, a bűneikben maradottak) együtt növekednek. Gyökereik is annyira egymásba fonódnak, hogy nem lehet kihúzni úgy az egyiket, hogy a másik ki ne szakadna. Ezért a gazda döntése az, hogy „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig” (30)! Arra figyelmeztet tehát minket a mi Urunk, hogy a szétválasztás és az ítélet nem a mi feladatunk. Ez Isten hatáskörébe tartozik és a világ végén, az ítéletkor kerül majd sor rá.
RÉ21 209 RÉ 154
Napi ének | 794 | Jézus, te égi, szép
„…mert te velem vagy…” Zsolt 23
1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(4) „…mert te velem vagy…” (Zsolt 23)
Hogyan lehet így együtt, egymás mellett és egymással szemben egy ember, egy család, egy gyülekezet, az egyház életében ez a kettő? Isten jósága, amely a legelő zöld frissességében, a tiszta víz nyugalmában, az életerő ajándékában, a védelemben és vezetésben, s újra és újra a bőségesen terített életasztalban, az úrvacsorában nyilvánul meg, miközben mélységek, halálos árnyékok, ellenségek vesznek körbe?! Erre a zsoltáros válasza az eredeti nyelven két szó: „Az Úr az én pásztorom”. S mindaz a jó, ami tőle jön annak a következménye, hogy a jó pásztornak ezt mondhatja a zsoltáros: „mert te velem vagy”. Ezért van védelmed a veszélyes utakon („vessző” = bunkósbot a támadó vadállatok kivédésére; „bot” = eszköz a lemaradók, az eltévedtek visszaterelésére). Ezért terített az asztalod akkor is, amikor az ellenségeid rád fenekednek. Ne a különböző kedvező élményekből vezesd le, hogy kell lenni valahol egy „Jóistennek”, aki vigyáz rád, hanem ismerd fel Jézus Krisztus, a mi jó pásztorunk (Jn 10,11) életében, halálában és feltámadásában a saját életedet! Akkor nem a világ jóságából vagy gonoszságából kell kitalálnod, hogy van-e valamilyen isten, és ő milyen, hanem rábízhatod magad jóban-rosszban a jóságára és szeretetére. S ha ebben elbizonytalanodsz, akkor menj el „az Úr házába”!
