„Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél” Mt 13,31–35
31 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. 32 Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. 33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel. 34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
A menny királya arra világít rá a mustármag példázatában, hogy a dicsőséges és hatalmas mennyei királyság itt a földön olyan jelentéktelennek tűnik, akárcsak egy mustármag. „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél” (32). Az Úr Jézus szavai nyomán biztosak lehetünk abban, hogy végül, a kiteljesedésekor Isten országa messze túlnő a földön látszólag egy kategóriába eső minden közösségen, s megmutatkozik valódi dicsősége és hatalma.
RÉ21 238 RÉ 215
Napi zsoltárének | 779 | Tehozzád emelem szemeim
„Az Úré a föld…” Zsolt 24
1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. 3 Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. 6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) 7 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. 9 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(1) „Az Úré a föld…” (Zsolt 24)
Miért van valami a semmi helyén? – firtatja a filozófus, de az egyszerű földi halandónak is lehet ilyen kérdése, amikor a világ, az élet értelme egy élethelyzetben számára megkérdőjeleződik. Mert ő, az Úr így akarta, hangzik a bibliai válasz. Minden, ami létrejött, az ő műve, vallja ebben a zsoltárban egy nem túl hatalmas nép és egy – Európában zsugorodó, tekintélyét vesztő – keresztyén közösség. Ehhez bátorság kell, s annak a tapasztalása, hogy nemcsak én vagyok az ő „tulajdona” (HK1), hanem minden, ami körülvesz. „S mert szörnyüséges, lehetetlen, / Hogy senkié vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet” (Ady Endre). Teremtő művének mérhetetlenségére akkor tudunk igazán rácsodálkozni, ha tudjuk a választ a zsoltáros kérdésére: „Ki állhat meg” a teremtő Isten színe előtt? A szabadító Isten, Jézus Krisztus az, aki egyedül „ártatlan kezű és tiszta szívű” (4), akit adventi énekünkben így várunk: „kapuk, emelkedjetek, kiáltó szó hallik, ím jő fejedelmetek…” Az új szövetség beteljesedésében megjelenik Izráel történetének elrejtettségéből a világ, az idők teljességében az, aki így szól hozzánk: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). A megváltó Isten szabadítása nyitja fel szemünket a teremtő Isten hatalmának felismerésére mindabban, ami betölti a földkerekséget.
