„Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva” Mt 10,24–42
24 Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. 25 Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét? 26 Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27 Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! 28 Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában. 29 Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. 32 Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. 40 Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Csodálatos, ahogy Jézus a tanítványait felkészíti a misszióra. Szavai ma is biztatóak, és aktuálisak. Amint egykor, úgy ma is előre tudható, hogy nem fog mindenki hinni az evangéliumnak. Voltak és lesznek mindig kételkedők. Ez családon belül is feszültségeket okozhat, de az ige hirdetője védelem alatt áll. „Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva” (30). A mi Urunk jobban vigyáz ránk, mint mi magunkra, vagy bárki ezen a világon.
RÉ21 662 RÉ 487
Napi ének | 763 | Hadd látlak Téged, ó, szívem Ura
„Most már fölkelek – mondja az Úr – […], és szabadulást adok…” Zsolt 12
1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. 2 Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. 3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. 4 Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! 5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 6 Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. 7 Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. 8 Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, 9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(6) „Most már fölkelek – mondja az Úr – […], és szabadulást adok…” (Zsolt 12)
Nagy baj, hogy tele a világ hazugsággal. De van ennél nagyobb baj is. Az, hogy elfogytak a „kegyesek”, akik Istenhez kötötték az életüket, s eszerint élnek. Akik nemcsak „hívek”, hanem hűek is hozzá, és azokhoz, akiket Isten rájuk bízott. Miután ők eltűntek, maradnak a sima szájúak, a nagyotmondók. Akik kiválóan értik, hogyan lehet hamis szövegekkel félrevezetni nemcsak a közvéleményt, hanem az embertársat, bárkit, aki útjában áll hatalmi törekvéseiknek. De milyen jó, hogy a zsoltár nem így végződik! S nem is úgy, hogy a kiszolgáltatott ember halált kér rájuk. Igen, nem halált oszt, hanem kér! Nem maga akar intézkedni, hanem az Úrra bízza az igazságtételt. Az Úr pedig azt üzeni: most. Nem majd egyszer, amikor eljön az utolsó ítélet, hanem most ad szabadulást. Ennek első állomása, hogy ebben a kísértetiesen manipulált világban megszólal az ő szava tisztán, világosan, „hétszer tisztított” (7) formában és tartalommal. Ezt bízta ránk, ha segíteni akarunk a világ baján. Csak ezzel a tisztasággal tudunk segíteni magunkon, másokon, a világ baján. Csak az Ige tisztaságából indulva érdemes beszélni, élni. Minket is egyedül ez véd meg – amikor „bűnösök járkálnak […] körülöttünk” (9) – attól, hogy közéjük keveredjünk.
