„hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről [...] Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Mt 11,1–19
1 Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. 2 János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, 3 és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 4 Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5 vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, 6 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. 7 Amikor azok elindultak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 8 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhába öltözött embert látni? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, azok a királyok palotáiban vannak. 9 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” 11 Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. 12 Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. 13 Mert valamennyi próféta és a törvény is Jánosig prófétált. 14 És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie. 15 Akinek van füle, hallja! 16 De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek: 17 Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok. 18 Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! 19 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Keresztelő Jánosban, aki személyesen ismerte Jézust gyermekkorától fogva, most, hogy „hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről” (2), mégis kérdések fogalmazódtak meg. „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (3) János már bizonyságot tett Jézusról, hogy ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29). Most mégis elbizonytalanodott. Jézus a válaszában megerősíti őt hitében, csak a hallottakat kell kiegészíteni a látottakkal (4). Nem elég ugyanis valamiről hallani – látni is kell, sőt át kell élni, akkor fogjuk igazán megérteni. A Jézusban való hit ma is ezen múlik: átéled-e a Mesterrel a csodát?
RÉ21 451 RÉ 292
Napi ének | 798 | Hűséged végtelen
„Tartsd meg szemem ragyogását […]!” Zsolt 13
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4 Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(4b) „Tartsd meg szemem ragyogását […]!” (Zsolt 13)
Mintha csak Jób panaszát hallanánk Istennel szemben. Tanulhatunk belőle! Ha megrendül a bizalmunk Isten gondviselő szeretetében, ne zárkózzunk be saját csalódottságunkba, hanem forduljunk hozzá! Legyen az a szánkon, ami a szívünkön. Vagy vegyük kölcsön a zsoltáros szavait, és azokét, akik átmentek a kétségeken, a megpróbáltatáson, s végül eljutottak oda, hogy ismét tudtak bízni Isten hűségében (6). De ahhoz kérdezni kell és kérni. „Ragyogást”, világosságot kérni a szemünkbe – nem tűnik a legpraktikusabb segítségnek. De ez a szabadulás útja. Két dolgot jelent. Először, hogy Isten világosságában látni fogod a helyzeted, az életed és ellenségeidet is, úgy, ahogyan önmagadtól erre nem lennél képes. Ez a világosság nemcsak kijózanít, hanem reménységet is ad. Jézusban valósul meg: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Tisztán látni Krisztus világosságában azt is jelenti: újra ragyoghat a szemünk, újra lehet reménységünk. Az előttünk tornyosuló tények, mások sugalmazása, önbecsapásunk homályosítják tisztánlátásunkat. Észre kell venni Isten valóságában azt az utat, amelyet beragyog az Úr hűsége – ez őriz meg a tompa tekintettől, az eltompult élettől.
