„Magához hívta tizenkét tanítványát” Mt 10,1–23
1 Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. 2 A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András és Jakab, Zebedeus fia és testvére, János, 3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, Alfeus fia és Taddeus, 4 Simon, a Kananeus és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt. 5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, 6 inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz! 7 Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! 8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9 Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, 10 se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére. 11 Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, 13 és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok! 14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról! 15 Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak. 16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! 17 Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18 sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. 19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23 Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
A tanítvány elhívása a küldetésében teljesedik ki. Ezért lehet a tizenkettőt apostolnak, küldöttnek nevezni (2). A szolgálathoz viszont felhatalmazás kell. Jézus hatalmat ad apostolainak minden idegen erő és hatalmasság felett, hogy akadály nélkül tudják hirdetni a mennyek országának evangéliumát! Téged mi akadályoz meg abban, hogy mai tanítványként hirdesd az örömhírt?
RÉ21 832 RÉ 397
Napi ének | 799 | Mindig velem, Uram
„…meglátják arcát.” Zsolt 11
1 A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! 2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre. 3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? 4 Az Úr ott van szent templomában, az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. 5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. 6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! 7 Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(7) „…meglátják arcát.” (Zsolt 11)
Dávid elutasítja barátai szívhez szóló tanácsát. Ha hallgatna rájuk, a hite inogna meg. Ő már mindenféle emberi megfontolást megelőzve Istenhez fordult. Ha máshol keres menedéket, Isten megbízhatóságát kérdőjelezi meg. „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (Ézs 7,9). De nem azért marad a helyén, mert a hite kisebbnek mutatná a veszélyt és a bajt; tudja, hogy vadásznak rá, ahogyan a tiszta szívűekre szoktak, lesből. És a jogosság és méltányosság alapjait is lerombolták. Ugyan mit tehet ekkor az Isten igazságossága szerint élő ember? Menekül? Dávid már megmenekült, mert Isten szárnyainak árnyékában van (Zsolt 57,2). És bizonyos benne: az Úr a nagy szétválasztó munkáját is végzi, vagyis az igaz embert megpróbálja, de a gonoszokat erre sem méltatja. A tiszták meglátják Isten arcát, vagyis ő rájuk ragyogtatja kegyelmét. Az új fordításban „becsületes emberek” áll, ennél mélyebb a Károli-fordítás: igazak, amely kapcsolódik a 2. vers értelméhez. Igaz szívű emberek remélhetnek így. Másutt ugyanezt így olvassuk: tiszta szívűek (Zsolt 24,3; 64,11). Értelmezhetjük tehát Dávid hűségnyilatkozatát Jézus szavának fényében: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8)
