„Kard... Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” Zak 13
1 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet. 2 Azon a napon – így szól a Seregek Ura – kiirtom a bálványok neveit az országból, és nem emlegetik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból. 3 És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és az anyja mondják azt neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében! És a saját szülei, az apja és az anyja szúrja le, amikor prófétál. 4 Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek többé állatszőr ruhába, és nem hazudoznak. 5 Azt mondják majd: Nem vagyok én próféta; földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta! 6 Ha pedig megkérdi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? – azt fogja felelni: Barátaim házában vertek meg engem. 7 Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! – így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek! 8 Úgy jár az egész ország – így szól az Úr –, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. 9 Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Kard... Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” (7) Jézus magára értette ezt a próféciát (Mt 26,31). A Messiás pásztor áldozata szabadságot és örök életet hozott, de az egység szomorú elvesztését is. Van, aki ezt a szétszórattatást a zsidóság sorsára vonatkoztatja, de én a keresztyének egységének széttöredezettségét is látom benne. Amíg Jézus a tanítványokkal volt, addig is voltak feszültségek közöttük (Mk 10,35–45), de halála és feltámadása óta mi, tanítványok nem tudunk igazi egységre jutni. A végső egység a végidők boldog reménysége.
RÉ21 95 RÉ 95 • IÉ 1Pt 1,(13–17)18–21 • Zsolt 95
Zsoltárdicséret | 154 | Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek
Heti zsoltárének | 91 | Aki a felséges Úrnak
„Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?” Jn 13,21–30
21 Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. 22 Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? 23 Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. 24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. 25 Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? 26 Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; 27 és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! 28 Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. 29 Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. 30 Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(22) „Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?” (Jn 13,21–30)
Júdás alakja legalább annyira titokzatos, mint amennyire egyértelmű. Titokzatos, hiszen motivációival kapcsolatosan máig a legkülönfélébb nézetek ütköznek egymással. Sokan mentegetik őt, szerepét még akár nagyobbnak is láttatják, mint a többi tanítványét, mondván, árulása fontos lépcsőfok volt Jézus keresztre menő útján. Valaki benne érthető áldozatot lát, akit elkeseredett tettre sarkallt a Jézussal kapcsolatos politikai-messiási elvárás beteljesületlenségében való csalódása. Valakik úgy méltatják őt, mint az isteni elrendelés akaratlan emberi aktorát. Alakja titokzatos, de emberien egyértelmű is: az Istentől elfordult, csak a maga érdekét szem előtt tartani kívánó valónk megtestesülése, aki egy ponton úgy látja, hogy a 30 ezüstpénz a legtöbb, amit a Jézussal való kapcsolatából megkaphat. Számunkra Júdás alakja intő jel. Júdás közel állt Jézushoz, de mégsem volt Jézussal. A belső tanítványi kör tagja, ugyanazokat látta, hallotta, élte Jézus mellett, mint a többiek. Felelős „egyházi” pozíciójú, ő volt a kis csapat pénztárosa (29). Jézushoz közel lenni – ez még nem azt jelenti, hogy vele lenni. Jézus szeretne bennünket teljesen magába vonni („Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” – Gal 2,20), az ő kegyelme adja meg, hogy „ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15).
