„Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből... nem kap esőt” Zak 14
1 Eljön az Úr napja, amikor a tőled elvett zsákmányon fognak osztozkodni. 2 Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3 De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. 4 Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. 5 Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az Úr, az én Istenem, szentjeivel együtt. 6 Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. 7 Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. 8 Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. 9 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. 10 Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél-toronytól a királyi borsajtókig. 11 Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem. 12 Ilyen csapással fog az Úr sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban. 13 Azon a napon az Úr nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. 14 Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. 15 Ugyanaz a csapás éri a lovakat, az öszvéreket, a tevéket, a szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte. 16 Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a lombsátrak ünnepét. 17 Ha pedig a föld valamelyik népe nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek Ura előtt, az nem kap esőt. 18 Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az Úr azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a lombsátrak ünnepét. 19 Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a lombsátrak ünnepét. 20 Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az Úr szent tulajdona! Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. 21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből... nem kap esőt” (8.17). Bár iparosodott és a technológia által meghatározott korban élünk, az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy az aszályok az életünket, a jövőnket, a civilizációnkat fenyegetik. A teremtésvédelem, a felelős környezetgazdálkodás egyben istentisztelet is. Megtiszteljük vele a Teremtőnket és komolyan vesszük a teremtésben elnyert felelősségünket. Cselekedjünk és imádkozzunk azért, hogy ne legyen túl késő.
RÉ21 623 RÉ 122
Zsoltárdicséret | 156 | Benned bíztam, Uram, Isten
„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jn 13,31–35
31 Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(35) „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,31–35)
Isten népe ezen a világon akkor és ott tudta a legtöbbeket megnyerni ügyének, amikor a Krisztusban való hit képessé tette arra, hogy megbocsásson a másik embernek, önzetlenül szeresse és elfogadja őt. Egy 2. századból származó levél így írhatott a keresztyénekről: „Szeretnek mindenkit, és mindenki üldözi őket. [...] Szegények, és gazdaggá tesznek sokakat. Hiányt szenvednek mindenben, és mindenben bővelkednek. […] Bántalmakat szenvednek, és tisztességgel viszonozzák a bántalmakat” (Diognétoszhoz írt levél). Hasonlóképpen hiteles bizonyságtétele volt a keresztyénségnek a 18–19. századi belmisszió megannyi emberi életet jobbítani kívánó mozgalma, harca a rabszolgaság – és minden kizsákmányolás – ellen, a szegények, árvák, a társadalom szélére szorultak hathatós segítése. Isten népe „marketingstratégiájának” magva tehát ez: először tegyétek rendbe a saját házatok táját, újra tanuljátok meg Krisztustól szeretni egymást!
