„Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogy az egyetlen gyermeket szokták...” Zak 12
1 Fenyegető jövendölés. Az Úr igéje szól Izráelről. Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe: 2 Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. 3 Azon a napon súlyos kővé teszem majd Jeruzsálemet minden nép számára: aki csak megemeli, mind beleszakad, még ha össze is fogna ellene a föld valamennyi népe. 4 Azon a napon – így szól az Úr – azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok megzavarodnak. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg. 5 Akkor Júda törzsfői majd ezt mondják magukban: Istenükben, a Seregek Urában van az erejük Jeruzsálem lakóinak! 6 Azon a napon olyanokká teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok között, és amilyen a kévék között a fáklya: jobbra-balra felperzselik a körülöttük levő népeket, Jeruzsálem pedig sértetlenül megmarad a maga helyén. 7 Először Júda sátrait szabadítja meg az Úr, hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben. 8 Azon a napon az Úr fogja oltalmazni Jeruzsálem lakóit. Olyan lesz közöttük azon a napon még a botladozó is, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint az Isten, mint az Úr angyala. 9 Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad. 10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. 11 Azon a napon olyan nagy gyászt tartanak Jeruzsálemben, amilyet Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. 12 Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; 13 külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Simí nemzetsége, asszonyaik is külön. 14 A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
„Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogy az egyetlen gyermeket szokták...” (10). Zakariás megjövendöli, hogy Isten népe az idők vége előtt felismeri majd Jézus Krisztusban a Messiást, és csatlakozik Pál apostol próféciájához, aki a Római levélben már arról beszél, hogy a keresztyén gyülekezet előíze annak a csodának, amelyben a pogányok és zsidók együtt, egy szájjal és szívvel dicsőítik Jézus Krisztust (Róm 11,26 és 15,7–13).
RÉ21 192 RÉ 450
Zsoltár vasárnapra | 27 | Az Úr Isten az én világosságom
„Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Jn 13,12–20
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek. 18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.” 19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(15) „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,12–20)
„Értitek, hogy mit tettem veletek?” (12) – fordul Jézus a lábmosás gesztusa után a mindenképpen még az esemény hatása alatt álló tanítványaihoz. Az úrból lett itt szolga, a mesterből tanítvány. Feje tetejére állt a világ. A nagyobb szolgált a kisebbnek. A hatalmas nem visszaélt hatalmával, ahogy az szokás, hanem azt félretette és odahajolt, a kevesebb, a kisebb a gyengébb elé. Ez valami nem e világból való, a mennyek országának törvényszerűségei ezek. Aki Jézust követi, annak ezen új törvény szerint jó élnie: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (15) Jézus tette elkötelező erővel bír, hogyha ő az Úr és Mester képes volt értünk a földig hajolni, nekünk sem derogálhat odafordulni egymáshoz. De nemcsak elköteleződést látunk itt, hanem boldog lehetőséget is. Jézus tudja, hogy az emberi élet beteljesedése éppen abban áll, ha kilép saját szükségei betöltésének bűvköréből, és szolgáló, segítőkész lélekkel fordul mások felé. Ezért zárhat így: „boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (17).
