„...Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek!” Zak 11
1 Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! 2 Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő! 3 Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánok üvöltése hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótosa! 4 Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd csak a levágni való juhokat! 5 Akik megveszik, levágják majd őket, és nem tartják azt bűnnek, akik meg eladják, ezt fogják mondani: „Áldott az Úr, mert meggazdagodtam!” Pásztoraik se szánják hát őket! 6 Mert én sem szánom többé az ország lakóit! – így szól az Úr. Kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket. 7 Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem Jóakaratnak, a másikat pedig Egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. 8 De három pásztort is elzavartam egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk, és ők is meguntak engem. 9 Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek titeket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát! 10 Fogtam a Jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. 11 Fel is bomlott az még azon a napon, és a juhkereskedők, akik figyeltek engem, megértették, hogy az Úr akarata ez. 12 Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 13 Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé. 14 Azután eltörtem a másik botomat is, az Egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között. 15 Azután ezt mondta nekem az Úr: Most szerezz magadnak megint bolond pásztorhoz illő holmikat! 16 Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. 17 Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját meg a jobb szemét! Száradjon le a karja, vakuljon meg a jobb szeme!
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Szakaszunkban találunk egy próféciát, amit Jézus elárulásához kapcsolódóan szoktunk hallani a templomban: „harminc ezüstpénz”. Ennyit kellett kárpótlásként egy vétkes emberölésért felajánlani, ennél kevesebbet nem lehetett adni (2Móz 21,32). Jézus is csak ennyit ért annak a Júdásnak, akit apostolnak választott és vele volt három évig. Nekünk reménység szerint ezüstnél és aranynál is többet ér a Vele való kapcsolat.
RÉ21 291 RÉ 229
Könyörgés böjti időben | 467 | Mennynek és földnek nemes teremtője
„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Jn 13,1–11
1 Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3 Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. 6 Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? 7 Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. 8 Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! 10 Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(8) „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (Jn 13,1–11)
Jézus halála előtti estéjének talán nem elég figyelmet kapó jelenete a lábmosás. Jézus, tudva, az Atya már „mindent a kezébe adott” (3), amit ő mégis most a kezébe vesz, a tanítványai mocskos, poros, izzadt lába, és végzi el rajtuk az utolsó rabszolgának járó munkát: „Úr lévén lett szolgává”. Nem csoda, hogy Péter, a konvenciók és megszokások embere, úgy érzi, tiltakoznia kell ez ellen – „az én lábamat nem mosod meg soha” (8), – hiszen valóban van valami meghökkentő, már-már botrányos abban, amit Jézus végez. De ez már előremutat a kereszt botrányára (1Kor 1,23). Ott is majd Úr lévén lesz szolgává. Ott is a rabszolgának járó halálnemmel hal meg. Krisztus ott is mos és tisztít – kereszthalála által lehet a benne hívő embernek bűnbocsánata. És csak azáltal lehet. „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (8) Aki az életének mocskát elmosni kívánó Jézust eltolja magától, annak Jézushoz nem lehet köze. Aki úgy gondolja, nincs szüksége élete tisztulására, ahhoz Jézus nem tud közel lépni. Aki viszont felismeri bűnös valóját, és Jézus által kér rá bocsánatot, ahhoz ő ma is lehajol, mos, kézbe vesz és megtisztít.
