„Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.” Zak 10
1 Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek. 2 De a házibálványok hazug kijelentést adnak, a jósok rászednek látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora. 3 Fellángolt haragom a pásztorok ellen, megbüntetem a nyáj élén járókat. Gondja lesz a Seregek Urának nyájára, Júda házára, fölékesíti őket, mint a harci paripát. 4 Közülük való a sarokkő, közülük a sátorcövek, közülük való a harci íj, közülük kerül ki minden elöljáró is. 5 Olyanok lesznek, mint a hősök, az utca sarába tapossák az ellenséget a harcban. Harcolnak, mert velük van az Úr, még a lovasokat is megszégyenítik. 6 Hatalmassá teszem Júda házát, és József házát megsegítem. Hazahozom őket, irgalmas leszek hozzájuk, és olyanok lesznek, mintha nem is vetettem volna el őket. Mert én, az Úr vagyok az Istenük, és meghallgatom őket. 7 Olyan lesz Efraim, mint a hős, szíve vidám lesz, mint aki bort ivott. Látják ezt fiai, és vigadnak, örvendezve gondolnak az Úrra. 8 Idehívom, összegyűjtöm őket, mert megváltottam őket, és annyian lesznek, mint régen. 9 Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt. 10 Hazahozom őket Egyiptomból, az Asszíriában levőket is összegyűjtöm, elviszem őket Gileád és Libánon földjére is, de még az sem lesz nekik elég. 11 Aggódva kelnek át a tengeren, de az Úr megveri a tenger hullámait, egészen kiszárad a Nílus mély vize. Letűnik Asszíria gőgös uralma, vége lesz Egyiptom hatalmának. 12 Hatalmassá lesznek az Úr által, és az ő nevében bízva élnek – így szól az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
A gazdálkodó ember áldásként éli meg az esőt, és valóban az is. Az áldást adó Istentől azonban olyan hamar elfordul az ember szíve, sőt még a pásztorok szíve is. Önmagában az áldás nem tart meg Isten mellett. Szükségünk van hűségre, elköteleződésre. Gondoljuk át, hogy miben tudjuk az Isten iránti hűségünket megmutatni.
RÉ21 160 RÉ 258
Intés böjti időben | 473 | Tisztítsd meg szíved
„... nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” Jn 12,44–50
44 Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; 45 és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. 46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. 47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. 48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. 49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. 50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(47) „... nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” (Jn 12,44–50)
Jézus értünk jött. Érted és értem. Azokért, akik tudják: bármennyire is szeretnének Isten közelébe jutni, erre önerőből nincs esélyük. E néhány versben Jézus két dolgot tisztáz: miután megvilágította az Atyához fűződő kapcsolatát, egyértelművé teszi küldetése lényegét. Ő és az Atya elválaszthatatlanok, küldő és küldött megbonthatatlan egységben ragyogtatta fel Isten dicsőségét – mi pedig, akik megváltottakként részesei is vagyunk mindennek, életet nyerünk általa. Isten, aki maga a szeretet (1Jn 4,8), nem vonta meg e világtól a legdrágább kincsét, egyszülött fiát sem (3,16) – és mindezt azért, hogy mi, akikhez ő küldetett, életet nyerjünk. Eljött, szólt és cselekedett: mindent úgy, ahogy Atyja rábízta. A leghűségesebben. A világ pedig, amelynek be kellett volna fogadnia őt, megvetette, és gyalázkodva küldte a keresztre. E felfoghatatlan ellentmondásra válaszolnak az idézett szavak: „nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot” (47). Az ítélet az utolsó napra marad. Jézus menteni jött. Ő életet ajándékoz, ítélet nélkül az őt elítélőknek. Szeretni jött minket, a szeretetleneket, egy halovány reménnyel: talán még ez az elveszett lélek is hazatalál hozzám egy napon.
