„Mit jelentenek ezek, Uram?” Zak 4
1 A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, 2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. 3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. 4 Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? 5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt feleltem: Nem, uram! 6 Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” 7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon rá!” 8 Azután így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az Úr szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet. 11 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? 12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? 13 Megkérdezte tőlem: Nem tudod, mik ezek? Azt feleltem: Nem, uram! 14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a fölkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Kétszer is elhangzik a kérdés ebben a részben: „Mit jelentenek ezek, Uram?” (4) Másodszor is az a válasz, hogy nem tudja a látott dolgok jelentését a próféta. Bátorítson ez minket arra, hogy merjünk kérdéseket föltenni. Segítsen vállalni azt, hogy van, amit nem tudunk. Legyünk szabadok attól, hogy biztosan tudnom kellene a választ. Lehet hittel, őszintén, nem kételkedve kérdezni és bizalommal várni, hogy megérkezik a válasz.
RÉ21 87 RÉ 87
Könyörgés böjti időben | 471 | Kegyelmezz meg nékünk
„…a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Jn 12,1–11
1 Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. 2 Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. 3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. 4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: 5 Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek? 6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. 7 Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; 8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. 10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(8) „…a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” (Jn 12,1–11)
A kiemelt jézusi mondat szinte észrevétlenül bújik meg a mai szakasz három fő eleme között. Szó esik itt Jézus megkenéséről, amely az első, nyíltan a halálára és temetésére előre mutató jelenet; aztán az enyveskezű Júdásról, a feltámasztott Lázár megölésének szándékáról. Mindez felkészít minket azokra a borzalmakra, amelyek Jézusra vártak. Eközben, alig hallhatóan, Jézus kimondja: „a szegények mindig veletek lesznek” (8). Utalás ez a Tóra mindenki által ismert kijelentésére: „Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez” (5Móz 15,11). Első pillantásra talán nem látszik, de ez is előremutató mondat. Jézus várható félreértést oszlat el, amikor a feltámasztott Lázár társaságában kimondja: megjelenése és megváltó műve ellenére a teremtett világban maradnak megoldatlan nyomorúságok. Naponta tapasztaljuk, Jézusnak ebben is igaza volt. Szegénység, háború, elkeseredés, gyász, Krisztus bizonyságtevőinek üldözése, ideológiai sötétség uralkodik ma is a világban. Mi viszont túllátunk mindezen. Jézus a halált legyőzve oldott fel bennünket a bűn szorításából, reményteljes jövő felé nyitja meg tekintetünket. A gyötrelem valóságos, a fenyegetés tagadhatatlan – mégsem félünk.
