„Vegyétek le róla a piszkos ruhát!” Zak 3
1 Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. 2 Az Úr angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? 3 Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. 4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. 5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt. 6 És így figyelmeztette az Úr angyala Jósuát: 7 Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és teljesíted, amit elrendeltem, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj. 8 Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! 9 Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem: hét szem van egyetlen kövön, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek Ura. Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! 10 Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
A látomásban Jósua főpap átéli azt a változást, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk is felkínált. Mint akik a halálból életre keltek. „Vegyétek le róla a piszkos ruhát!” (4) Merjük az Ige világosságában meglátni azt, ami még Isten nélküli életünkhöz köt, és helyette öltsük fel magunkra azt, ami krisztusi. Adjon Isten ilyen változást a mi életünkben is, és fogadjuk el a szolgálatra hívását!
RÉ21 666 RÉ 489
Bűnbánati zsoltár | 164 | Atya Úr Isten könyörülj rajtam te nagy jóvoltodért
„…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” Jn 11,45–57
45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival. 55 Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? 57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(50) „…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” (Jn 11,45–57)
Lázár feltámasztása után gyorsan megszületett a döntés: Jézusnak meg kell halnia. Nem maradhat életben az, aki ennyi jelt tesz, akiben elkezdenek hinni az emberek, mert akkor… majd jönnek a rómaiak és elvesznek mindent, a helyet is, a népet is. De mégis, hol az összefüggés? A csődülettől féltek a főemberek? Eljutottak arra a pontra, amikor már minden rezdülést félelmetes fenyegetésként kell megélni? Nem, a helyzet rosszabb volt ennél: itt a cinikus irigység párosult görcsös hatalomféltéssel. Akár jogos politikai mérlegvonásként is olvashatnánk az egyenletet: jobb, ha egy ember vész el, mint ha az egész nép. Csak ne volna olyan ismerős sokunknak ez a fajta látszataggódás! Állítólagos közösségi érdekek oltárán elégetett álmaink füstje tanúskodik erről. Az Ige azonban nem mond ítéletet a főpap fölött, hanem szavait jövendölésként magyarázza: Jézusnak a népért, sőt, Isten szétszóródott gyermekeinek egybegyűjtéséért kell meghalnia (52). Persze a pap fogalmazhatott volna így: „Jézusnak meg kell halnia értünk.” Mindnyájunkért. Így a „jobb nektek” formulával magát mindenen kívül helyező, öntudatlanul mégis próféciát szóló Kajafás akár hitvalló is lehetett volna. Volna, volna, volna.
