előző nap következő nap

„Csendesedjék el mindenki...” Zak 2

1 Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. 2 Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet. 3 Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. 4 Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták. 5 Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. 6 Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles és milyen hosszú. 7 Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, 8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 9 Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen. 10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az Úr –, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az Úr. 11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! 12 Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! 13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem. 14 Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr. 15 A többi nép is csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 16 Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. 17 Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!

Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata

„Csendesedjék el mindenki...” (17). ebben a hangos, zajos világban. Böjt idején nemcsak az alkoholtól, vagy más szerektől, ételtől tartózkodhatunk, hanem áldássá válik, ha időt, hosszabb időt szánunk az Úr előtti csendre. Tehetjük ezt közösségben is. Ebben az odafigyelésben Istenre, oltalmazó szeretetére bízhatom magam, és sietve engedhetek hívó szavának. Zakariás idején is erre volt szükség ahelyett, hogy kényelmi szempontok vagy a félelem hatására hozzanak döntést a jövőjükre nézve.

RÉ21 192 RÉ 450

Könyörgés böjti időben | 462 | Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak

„…kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” Jn 11,33–44

33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. 34 Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! 37 Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? 38 Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. 40 Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata

(44) „…kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” (Jn 11,33–44)

Jézus végre cselekvésre szánta el magát. Megrendülten sírt, de parancsot adott a kő elvételére (39), majd hálát adott (41), végül előszólította a halottat. Az egész annyira egyszerűnek tűnik, pedig ekkor Jézus a halál legsötétebb erőivel küzdött meg. Nyilvánvaló, hogy ez jómódú család, még saját sírbarlangja is volt. Talán ehhez mérten tekintélyük volt a környéken, de amikor jött a betegség, belépett életükbe a halál, majd ennek nyomában a gyász, mindez semmit nem ért. Vagyon, biztonság, pénz egy határig jelent bármit is. Az összeverődött, több napig ott ülő, együtt síró és jajveszékelő tömeg sem tehetett semmit, sőt mindez az emberi tehetetlenség látványos beismerése. Az egyetlen megoldás Jézus megjelenése volt. Szenvedett Lázár? Igen. Gyászolt a rokonság? Igen. Aztán jött Jézus, élet és halál ura, és minden új megvilágításba került. Lázár visszatért az enyészet földjére, a nyomorúságok és örömök jelen világába. Visszajött az életbe. Ebbe az életbe, a halandók világába. Visszanyert élete mulandó maradt, mégis jellé lett: azt hirdeti azóta is, hogy ahol Jézus van jelen, ott a megváltoztathatatlan relatívvá válik, és ahol feltárul a hit kapuja, ott új törvényszerűségek érvényesülnek.

február 21