„Ne legyetek olyanok...” Zak 1
1 Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 2 Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr. 3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. 4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr. 5 Hol vannak elődeitek? És a próféták talán örökké élnek? 6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta. 7 Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz sebát hónapnak a huszonnegyedik napján szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek. 10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 11 Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12 Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod! 13 Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! 15 És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak. 16 Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
„Ne legyetek olyanok...” (4). Pedig egyszerűbb mások viselkedését követni. Könnyű azt gondolni, mondani: ha ők így tettek, akkor én is, ha nekik lehetett, akkor nekem is. Isten népe is hivatkozott nemcsak elődökre, hanem az őket körülvevő népekre, és rossz döntéseket hozott. Szabad nekünk ehelyett ma is az Úrra figyelni, hallgatni, az ő vezetése szerint élni. Az Ő igéje megmarad, és életté válhat már hívő és majd hozzá térő teremtményeiben.
RÉ21 760 RÉ 461
Bűnbánati zsoltár | 151 | Hatalmas Isten, nagy haragodban
„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jn 11,28–32
28 Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. 29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(32) „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Jn 11,28–32)
Ebben a gyászos jelenetben mindenki sír. A többség egyszerű, bár tiszteletteljes szemlélő. Ők mindig jelen vannak, figyelnek, egymás között kommentálnak. A két testvér, Márta és Mária azonban másképp viselkedik. Mária, meglátva Jézust, szó szerint elismételte, amit a testvére mondott: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (21 és 32). Márta már korábban kiszaladt Jézus elé és kimondta ezt, talán kissé csalódottan, talán némi szemrehányással hangjában. Mária ekkor még otthon volt, amikor aztán ő is kiment, összetörten Jézus lábához borult. A szemlélők számára az a természetes viselkedés, ha a frissen elvesztett testvért siratva ez a nő a sírbolthoz rohan, ott zokog, az égre kiáltja fájdalmát. Ők azt tartják normálisnak, ha e ponton a gyász uralkodik. Érthető ez, de aki így gondolkozik, az csak a sírig lát. Az ilyen ember az elvárások szerint viselkedik. Ha sírni kell, sír, ha táncolni kell, táncol. Jézus előtt azonban mindez csupán szánalmas kapaszkodás a jelenvalóságba. Törjünk össze, és legyünk vigasztalhatók, mint a testvérpár, de Isten mentsen attól, hogy szemlélők legyünk!
