„Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van.” Zak 5
1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely mindenhová eljut az ország területén. Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van. 4 Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek Ura –, és behatol az a tolvaj házába meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendástul, kövestül. 5 Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt! 6 Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne. 7 Egyszer csak fölemelkedett az ólomfedő, és íme, egy asszony ült a vékában. 8 Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rácsapta a vékára. 9 Majd föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik, nagy szelet kavarva szárnyaikkal – olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak –, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 10 Ekkor megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a vékát? 11 Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha elkészült, odateszik egy emelvényre.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Nemcsak a jó kezdet fontos, hanem az Isten szerinti folytatás is. A zsidó nép közösségének az újrakezdésében és a mi jó elindulásainkban sem önműködően jó a folytatás. Igénk szerint válhatnak átkossá, szövetséget szegővé Isten gyermekei. Mégis ott a reménység, hogy ahogyan a népét, úgy minket is kész Urunk megőrizni. Bízzunk benne, és kérjük, hogy ezt munkálja az életünkben! (6,10–11)
RÉ21 469 RÉ 391
Zsoltár vasárnapra | 63 | Isten, te vagy én Istenem
„Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” Jn 12,12–19
12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! 14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” 16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(19) „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” (Jn 12,12–19)
Jézus Jeruzsálembe érkezése előtt egy ideig nem mutatkozott a nyilvánosság előtt (11,54), a városba érkezésekor azonban mintha a vallási vezetők rémálma vált volna valóra. Mindenfelé terjesztették: ez az a Jézus, aki a felfoghatatlan csodát, a negyednapos halott életre keltését véghezvitte (11,39)! Nem meglepő, hogy látni akarták. Nemcsak a kísérői hangoskodtak, hanem még a városból is elé vonultak sokan (18)! Immár őt követi a világ? A keresztyén misszió elindulása előtt vagyunk, tehát itt még szó sem lehet arról, hogy világraszóló hírnevet szerzett magának Jézus. A farizeusok mégsem tévedtek: a „világ” itt egyszerűen „mindenki”-t jelent – és ez megfelelt annak, amit ők láttak maguk előtt. Nagypénteken átmenetileg megnyugodhattak ők is. Akkor már megfeszítést követelt az ordító tömeg. A Jézus útját követő mindenkori keresztyén gyülekezet számára óriási figyelmeztetés ez az átváltozás. Az igazi bizonyságtevők nem hangoskodnak, hanem követik és szolgálják Jézust, kitartóan, hűséggel.
