„...csak én tudom, mi a tervem veletek” Jer 29
1 Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, 2 miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. 3 Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: 4 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: 5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! 7 Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! 8 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr. 10 Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. 14 Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket. 15 Hiába mondtátok, hogy támasztott nektek az Úr prófétákat Babilóniában is! 16 Ezt mondja az Úr a királynak, aki Dávid trónján ül, és az egész népnek, amely ebben a városban lakik, honfitársaitoknak, akik nem mentek veletek fogságba: 17 Így szól a Seregek Ura: Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, és olyanná teszem őket, mint a rothadt fügék, amelyek ehetetlenül rosszak. 18 Üldözni fogom őket fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel. Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára: átkaikban velük példálóznak, elborzadva fölszisszennek láttukra, és gyalázattal fogják emlegetni őket mindazok a népek, amelyek közé szétszórtam őket. 19 Mert nem hallgattak a szavamra – így szól az Úr –, pedig üzentem nekik szolgáim, a próféták által, méghozzá idejében üzentem, de nem engedelmeskedtek – így szól az Úr. 20 Halljátok meg az Úr igéjét mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilóniába száműztem! 21 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom őket, és ő kivégezteti őket a szemetek láttára. 22 Átkaikba foglalják őket a Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az Úr, mint Cidkijját és Ahábot, akiket lassú tűzön égetett meg Babilónia királya! 23 Mert olyan dolgot követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak felebarátaik feleségével, és hazug igét hirdettek az én nevemben, amelyet nem parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt – így szól az Úr. 24 A nehelámi Semajának pedig mondd meg: 25 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Te leveleket küldtél a magad nevében Jeruzsálem egész népének és Cefanjá főpapnak, Maaszéjá fiának meg az egész papságnak, és ezt írtad: 26 Az Úr tett téged Jójádá főpap utódjává, hogy ügyelj az Úr házában minden féleszű és prófétálgató emberre, és zárd kalodába, vagy verd vasra őket. 27 Akkor miért nem fenyítetted meg az anátóti Jeremiást, aki nektek prófétálgat? 28 Hiszen ilyen levelet küldött hozzánk Babilóniába: Hosszú lesz a fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 29 Cefanjá főpap azonban felolvasta ezt a levelet Jeremiás prófétának. 30 Ekkor így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 31 Küldd el ezt az üzenetet mindazoknak, akik fogságba mentek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semajá prófétált nektek, pedig nem én küldtem őt, és hazugsággal biztatott benneteket, 32 azért ezt mondja az Úr: Megbüntetem a nehelámi Semaját és ivadékait. Nem marad meg közülük senki e nép soraiban, és nem fogja élvezni azt a jót, amelyet népemmel teszek – így szól az Úr –, mert szavaival el akarta téríteni őket az Úrtól.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A próféta levelet írt a reményvesztett foglyoknak. Szembesültek azzal, hogy a történelmi összeomlás oka, hogy az Úr útmutatásait figyelmen kívül hagyták. Isten azonban ebben a helyzetben sem hagyta népét magára. Megengedte neki, hogy a száműzetésben is megtalálja Urát (14). Az Úrnak terve van népével. „...csak én tudom, mi a tervem veletek” – mondta (11). Jövőt és reményt biztosított. Nemcsak akkor, hanem ma is, minden szenvedésben.
RÉ21 421 RÉ 324
Adventi himnusz | 374 | Ó, népeknek Megváltója
„Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” 2Kor 13
1 Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” 2 Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; 3 minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. 4 Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek. 5 Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. 6 De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. 7 Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. 8 Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9 Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért, hogy ti tökéletesek legyetek. 10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. 11 Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. 13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(5) „Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13)
A meglehetősen viharos levél végén az apostol előkészíti a harmadik útját Korinthusba. Nem a megbocsátást ígéri a vétkezőknek, hanem ügyének tisztázását, ezúttal nem lesz kíméletes (2). Krisztus erejét fogják tapasztalni benne, aki él Isten hatalmából (4). Javasolja, hogy tartsanak önvizsgálatot, teszteljék magukat és a hitüket. Felismerjük-e, hogy bennünk van Jézus Krisztus? (5). Végül karácsonyi jókívánságokat mond (nekünk): „örüljetek” (a Károli-fordítás szerint: legyetek jó egészségben – a kettő össze is függ), „állítsátok helyre a jó rendet” (Mi a tárgyakat rendezgetjük. Mi magunk a helyünkön állunk?), „Fogadjátok el az intést” (Károlinál: vigasztalódjatok), „jussatok egyetértésre” (Károli: egy értelemben legyetek – ha nem azonos is a véleményünk), „éljetek békességben” Istennel, emberrel és önmagatokkal. A három kapcsolat feltételezi egymást. Először Istennel béküljünk meg (5,17), úgy lehetünk béketeremtők az emberek között, hogy keressünk kiengesztelődést mindenkivel. Imádkozzunk, hogy némuljanak el a fegyverek, nem csak egy napra, karácsonykor. És „akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz” (11). A levél a Szentháromság áldásával zárul.
