„Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.” Jer 28
1 Abban az esztendőben, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában ezt mondta nekem a Gibeónból való Hananjá próféta, Azzúr fia az Úr házánál, a papok és az egész nép előtt: 2 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Összetöröm Babilónia királyának az igáját! 3 Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának minden edényét, amelyet elvitt Nebukadneccar, Babilónia királya erről a helyről, és Babilonba vitt. 4 Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákím fiát, Júda királyát és az összes júdai foglyot, aki elkerült Babilóniába – így szól az Úr –, mert összetöröm Babilónia királyának az igáját. 5 De Jeremiás próféta válaszolt Hananjá prófétának a papok és az egész nép előtt, akik ott álltak az Úr házánál. 6 Ezt mondta Jeremiás próféta: Ámen! Bár megtenné ezt az Úr, és teljesítené az Úr a szavaidat, amelyben azt prófétáltad, hogy az Úr házának edényei és azok, akik fogságba mentek, mind visszakerülnek Babilonból erre a helyre! 7 De hallgasd csak meg azt az igét, amelyet én hirdetek most neked és az egész népnek: 8 Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. 9 Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát. 10 Ekkor Hananjá próféta levette a jármot Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. 11 Majd ezt mondta Hananjá az egész nép előtt: Ezt mondja az Úr: Így töröm le Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendőn belül minden nép nyakáról! Jeremiás próféta ekkor elment útjára. 12 De így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta nyakáról: 13 Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! 14 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sőt még a vadállatokat is neki adom. 15 Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananjá prófétának: Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged az Úr, hazugsággal biztatod ezt a népet! 16 Azért ezt mondja az Úr: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert szavaiddal el akartad téríteni őket az Úrtól. 17 Meg is halt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Amikor a rossz már bekövetkezett, azt hirdetni, hogy az elveszett szabadság hamar visszatér, népszerű dolog. Jeremiásnak sem volt könnyű Isten hosszútávú büntetéséről beszélni, de nem tehetett mást, mint továbbadta, amit üzenetként az Úrtól kapott. Az igehirdetések sem mindig arról szólnak, amit hallani szeretnénk. Legyünk nyitottak az ige befogadására akkor is, ha Isten figyelmeztet és tükröt mutat, mert általa értünk munkálkodik (8).
RÉ21 420 RÉ 323
Ünnepre hívó korál | 410 | Jöjj, Isten népe
„Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek.” 2Kor 12
1 Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. 3 Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – 4 elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. 6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, 7 még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9 De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. 11 Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. 12 Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 14 Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 16 Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18 Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19 Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 20 Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, 21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(15) „Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek.” (2Kor 12)
Ezt sem sokan mondhatják el magukról igehirdetők, gyülekezeti elöljárók! De Pál már bizonyította. Azt is, hogy szereti a gyülekezetet, és viszonzásra vágyik. Talált még dicsekedni való élményt, ami viszont kimondhatatlan (4). Óvatosnak kell lennünk a bizonyságtevéssel. Nem szabad túl sokszor elmondani, netán kiszínezni megtérésünk történetét. Szereplés lesz, kiolthatjuk a Krisztus-élményt, amely egykor mélyen érintett minket. Pál nem mond semmit az elragadtatásáról, az misztikus ködben marad (2–4). Sőt elfogadja a tövist (csak találgatjuk, milyen betegséget), amely ahhoz kell, hogy kordában, egyensúlyban tartsa testét-lelkét. Kétszer is megjegyzi: „hogy el ne bizakodjam” (7). Isten nem vette el, ez volt az az imádsága, kérése, amely nem teljesült (8). A tövis fáj, gyötör, de biztatást kap: „Elég neked az én kegyelmem…” (9). A gyöngeségeivel dicsekszik, mert azokon át működik Krisztus ereje (10). Nem nyereségközpontú az élete, hanem célközpontú, azért szívesen vállal áldozatot is. Újabb látogatást tervez hozzájuk, és ezúttal sem akar a terhükre lenni, csak őket magukat keresi (14). Szorongó kérdés: milyen lesz a találkozás ezek után? (20).