„hajtsátok nyakatokat Babilónia királyának az igájába...” Jer 27
1 Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondta nekem az Úr: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba! 3 Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, az ammóniak királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe érkeztek Cidkijjá júdai királyhoz! 4 Parancsold meg nekik, hogy mondják meg uruknak: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Mondjátok meg uratoknak: 5 Nagy hatalmammal és kinyújtott karommal én alkottam meg a földet meg az embereket és az állatokat, amelyek a földön élnek, és annak adom, akinek jónak látom. 6 Most szolgámnak, Nebukadneccar babilóniai királynak a kezébe adom mindezeket az országokat. Még a vadállatokat is neki adom, hogy neki szolgáljanak. 7 Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak. 8 Ezért fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel büntetem azt a népet és országot, amely nem szolgálja Nebukadneccart, Babilónia királyát, és nem hajtja nyakát Babilónia királyának az igájába! – így szól az Úr. Végül egészen megsemmisítem őket általa. 9 Ne hallgassatok azért prófétáitokra, a jósokra és az álomlátókra, a varázslókra és az igézőkre, akik ezt mondják nektek: Ne szolgáljatok Babilónia királyának! 10 Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsalak benneteket földetekről, szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok. 11 Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén – így szól az Úr –, hogy művelje azt, és lakjék rajta. 12 Cidkijjának, Júda királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok! 13 Miért halnál meg népeddel együtt fegyver, éhínség és dögvész miatt, ahogyan megmondta az Úr arról a népről, amely nem akarja szolgálni Babilónia királyát? 14 Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik azt mondják, hogy ne szolgáljatok Babilónia királyának, mert hazugságot prófétálnak nektek! 15 Nem én küldtem őket – így szól az Úr –, hazugságot prófétálnak a nevemben, hogy szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok azokkal a prófétákkal együtt, akik ilyeneket prófétálnak nektek. 16 A papokhoz és az egész néphez pedig így beszéltem: Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavára, akik azt prófétálják nektek, hogy most már hamarosan visszahozzák Babilonból az Úr házának edényeit. Hazugságot prófétálnak nektek. 17 Ne hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát, és élni fogtok! Miért legyen romhalmazzá ez a város? 18 Ha próféták ők, és az Úr igéje van náluk, akkor kérleljék a Seregek Urát, hogy ne kerüljenek Babilonba azok az edények, amelyek még megmaradtak az Úr házában, Júda királyi palotájában és Jeruzsálemben. 19 Ezt mondja a Seregek Ura az oszlopokról, a nagy medencéről, az állványokról és a többi edényről, amelyek még ebben a városban vannak, 20 amelyeket nem vitt el Nebukadneccar, Babilónia királya, amikor fogságba vitte Jekonját, Jójákím fiát, Júda királyát meg Júda és Jeruzsálem valamennyi nemesét Jeruzsálemből Babilóniába; 21 bizony, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene azokról az edényekről, amelyek még az Úr házában, Júda királyi palotájában és Jeruzsálemben maradtak: 22 Ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat – így szól az Úr –, és vissza nem hozom erre a helyre.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Hűtlen népét Isten idegen kézbe adta. A büntetés abban van, hogy „hajtsátok nyakatokat Babilónia királyának az igájába...” (12). Isten fenyítéke volt, hogy a babiloniaktól való függőségtől nem óvta meg az övéit, de a teljes pusztulástól igen. A szembeszegülés súlyosabb következményekkel járt volna, mint a szabadság részbeni elveszítése. Két rossz közül mégis a rosszabbat választották, nem hallgatva a prófétai szóra. Isten a legnagyobb rosszat is jóra tudja fordítani.
RÉ21 419 RÉ 326
Adventi dicséret | 384 | Áldott az egek Ura
„Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni.” 2Kor 11
1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! 2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. 4 Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. 5 Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. 6 Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. 7 Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. 10 Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. 11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! 12 De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. 13 Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. 14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. 16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24 Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? 30 Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. 33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(30) „Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni.” (2Kor 11)
A meglepően éles hang folytatódik, Pál szavaiban irónia és ellentámadás van, érezhető a gyülekezet féltése, az érte vállalt felelősség is. Nem terhelte őket anyagilag, Makedónia gyülekezeteitől fogadott el támogatást, de ezt is felrótták neki (7–9). Rosszul esik mindenkinek, ha kedvezőtlenül kritizálják, de az a legnehezebb, ha a szakmájában és hivatásában kérdőjelezik meg, mintha nem értene ahhoz, amit teljes odaadással végez (5–6). Fáj, hogy az „álapostolok”, „szélhámosok” tanítását eltűri a gyülekezet (13), akik más Jézust és más evangéliumot vallanak, mint amit ő hirdetett nekik. Noha a dicsekvés esztelenség (17–19), ő is tud dicsekedni olyanokkal, amikkel azok az elbizakodott hitetők. Ábrahám utóda ő is, és farizeus, mint ők. „Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam…” (23) Ezután következik Pál megpróbáltatásainak és szenvedéseinek olyan listája, amelynek minden részletét nem ismerjük (23–28). Megrendítő csak olvasni is a felsorolást! Vegyük sorra lassan, meditálva. Valószínűleg kevesebbet fogunk panaszkodni.
