„Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok.” Jer 26
1 Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és szólj mindazokhoz, akik Júda városaiból eljönnek, hogy az Úr házában leboruljanak. Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egyetlen szót sem hagyhatsz el belőle! 3 Talán hallgatnak rá, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról; akkor én is megbánom, hogy gaztetteik miatt veszedelmet akartam zúdítani rájuk. 4 Ezt mondd nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem éltek törvényem szerint, amelyet elétek tártam, 5 és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak beszédére, akiket hozzátok küldtem – méghozzá idejében küldtem, de ti nem hallgattatok rájuk –, 6 akkor úgy bánok ezzel a házzal, ahogyan Sílóval; ezzel a várossal pedig átkaiban példálózik majd a föld minden népe! 7 A papok, a próféták és az egész nép hallották, amint Jeremiás az Úr házában elmondta ezeket az igéket. 8 Amikor Jeremiás elmondott mindent, amit az Úr parancsa szerint mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! 9 Miért prófétáltad az Úr nevében, hogy úgy jár ez a templom, mint Síló, ez a város pedig romhalmazzá és lakatlanná válik? És az egész nép összesereglett Jeremiás körül az Úr házánál. 10 Amikor meghallották ezeket Júda vezetői, felmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratánál. 11 A papok és a próféták ezt mondták a vezetőknek és az egész népnek: Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált, ahogyan magatok is hallottátok. 12 Jeremiás viszont ezt mondta az összes vezetőnek és az egész népnek: Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok. 13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett titeket. 14 Ami pedig engem illet: a kezetekben vagyok. Bánjatok velem úgy, ahogyan jónak és helyesnek látjátok! 15 De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam nektek mindezeket az igéket. 16 A vezetők és az egész nép ezt mondták a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk. 17 Az ország vénei közül is felálltak egyesek, és ezt mondták az egész összegyűlt népnek: 18 Ezékiás júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének: Így szól a Seregek Ura: Felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat. 19 Mégsem ölte meg Ezékiás júdai király és egész Júda, mert félték az Urat, és mert esedeztek az Úrhoz. Az Úr pedig megbánta, hogy veszedelemmel fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk magunkra? 20 Volt egy másik ember is, aki az Úr nevében prófétált: a Kirjat-Jeárímból való Úrijjá, Semajá fia. Ő is ez ellen a város és ország ellen prófétált, egészen úgy, ahogy Jeremiás. 21 Amikor meghallotta Jójákím király, az előkelők és a vezérek, hogy mit beszélt, halálra kerestette a király. Úrijjá ezt meghallva megijedt, és Egyiptomba menekült. 22 Jójákím király azonban embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt másokat is Egyiptomba küldött. 23 Ezek visszahozták Úrijját Egyiptomból, Jójákím király elé vitték, aki kivégeztette, holttestét pedig a köznép temetőjébe dobatta. 24 Jeremiásnak azonban pártját fogta Ahíkám, Sáfán fia; ezért nem adták a nép kezébe, és nem ölték meg.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A próféta hallgatósága hamis biztonságban élt. Úgy vélték, a babiloniak nem vehetnek erőt Jeruzsálemen, mert az Úr választotta ki, és ő oltalmazza a várost. Ez a templom megmaradásának is a biztosítéka. Jeremiás azonban meghirdette a város és a templom pusztulását, ahogyan egykor az ismert kultuszhely, Siló is megsemmisült, ahol Sámuel nevelkedett, és ahol a frigyládát is őrizték. A jogos büntetéstől nem a megszentelt falak oltalmaznak, hanem az Úrnak odaszánt élet.
RÉ21 418 RÉ 325
Adventi korál | 375 | Jöjj, népek Megváltója
„Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül…” 2Kor 10
1 Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 2 kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. 3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; 4 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, 6 és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. 7 Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is. 8 Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, 9 nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. 10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. 11 Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is. 12 Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. 13 Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. 14 Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15 Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 16 Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. 17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, 18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(13) „Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül…” (2Kor 10)
Innen kezdve megváltozik a téma és az apostol hangneme. Talán éppen ezek a fejezetek tartalmazzák az ún. kemény hangú levelet, amelyre előzőleg utalt (7,8). Határozottan védekezik az ellene felhozott vádakkal szemben, hogy a leveleiben kemény hangú, személyesen viszont alázatos, sőt „beszéde szánalmas” (10). A szóhasználata is harcias: hadakozásról és fegyverekről, a ma is divatos spirituális okoskodások lerombolásáról, a gondolat foglyul ejtéséről, az engedetlenek megbüntetéséről beszél (5–6). Kárára van a Krisztus ügyének a részekre szakadás és bomlasztás. Ezt a tévtanítók fellépése okozta, akik tönkreteszik az örömhír magvetését. Önjelölt álpróféták okoztak feszültséget, rombolták a gyülekezetet, rágalmazva Pál személyét és küldetését, és még őt tartották illetéktelennek. Azt vetítették ki rá, amit ők maguk tettek. Ezek önmagukhoz mérik magukat, ami nyilván hamis mérleg, és értelmezhetetlen az eredménye (12). Pál viszont a Szentlélek vezetésére végzi a missziót, tőle kapta a munkaterületet (14–15). Isten mértéke a mércénk. Visszatérő alapkérdés, hogy kinek honnan van ajánlása, küldetése az apostolságra. Ő az Úrra hivatkozik, vele dicsekszik (17–18).
