„...de ti nem hallgattatok rám” Jer 25
1 Ez az ige szólt Jeremiáshoz Júda egész népéről Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében, amely Nebukadneccarnak, Babilónia királyának első esztendeje volt. 2 Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: 3 Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig, tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattatok rám. 4 Az Úr elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. 5 A próféták ezt mondták: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adott az Úr. 6 Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! 7 De ti nem hallgattatok rám – így szól az Úr –, csak azért, hogy bosszantsatok kezetek csinálmányaival, a saját vesztetekre. 8 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok az én igéimre, 9 elhozatom észak valamennyi nemzetségét – így szól az Úr – meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, hogy megborzadva felszisszen, aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. 10 Megszüntetem náluk a hangos, vidám örvendezést, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. 11 Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. 12 De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre. 13 Mert beteljesítem mindazt, amit erről az országról mondtam, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amelyet Jeremiás a népekről prófétált. 14 Ők is szolgálni fognak hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Így fizetek meg nekik tetteikért, amelyeket elkövettek. 15 Ezt mondta nekem az Úr, Izráel Istene: Vedd el kezemből ezt a poharat, amelyben a harag bora van, és adj inni belőle minden népnek, amelyhez küldelek. 16 Igyanak és tántorogjanak eszeveszetten a fegyver miatt, amelyet én küldök ellenük! 17 Elvettem a poharat az Úr kezéből, és inni adtam minden népnek, amelyhez küldött az Úr: 18 Jeruzsálemnek és Júda városainak, királyainak és vezetőinek, hogy romhalmazzá tegye azokat. Megborzad és felszisszen, aki látja, és átkaiban példálózik velük. Így van ez ma is. 19 Inni adtam a fáraónak, Egyiptom királyának, udvari embereinek, vezéreinek és egész népének; 20 minden keverék népnek és Úc földje minden királyának; a filiszteusok országa valamennyi királyának: Askelónnak, Gázának, Ekrónnak és Asdód maradékának, 21 továbbá Edómnak, Móábnak és az ammóniaknak, 22 Tírusz minden királyának, Szidón minden királyának és a tengeri szigetek királyainak: 23 Dedánnak, Témának, Búznak és minden körülnyírt hajúnak; 24 Arábia összes királyának és a keverék népek minden királyának, akik a pusztában laknak, 25 Zimrí összes királyának, Élám összes királyának és Média összes királyának, 26 észak összes királyának, a közelieknek és a távoliaknak egyaránt, egyiknek a másik után: a föld minden országának, ahány csak van a föld színén. Legvégül Sésak királyának is kell innia! 27 Mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok, részegedjetek le, és hányjatok! Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver, ne tudjatok fölkelni! 28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Ki kell innotok! 29 Mert ha először arra a városra hoztam veszedelmet, amelyet rólam neveztek el, ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül! Mert a föld minden lakója ellen fegyvert küldök – így szól a Seregek Ura. 30 Te pedig prófétálj, és mondd el nekik ezeket az igéket: Felharsan az Úr hangja a magasból, mennydörög szent hajlékából, harsányan rákiált legelőjére, az ország minden lakójára; szőlőtaposók módján kiált, 31 zúgása eljut a föld határáig. Mert pere van az Úrnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja – így szól az Úr. 32 Ezt mondja a Seregek Ura: Indul a vész néptől néphez, nagy forgószél támad a föld végéről. 33 Azon a napon annyi embert öl meg az Úr a föld egyik szélétől a másikig, hogy nem tudják elsiratni, sem összegyűjteni, sem eltemetni őket: trágyaként hevernek szerte a földön. 34 Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok, hempergőzzetek meg a porban, vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a mészárlás ideje; összetörtök, mint amikor leesik a drága edény! 35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezetőinek. 36 Pásztorok kiáltása hangzik, a nyáj vezetőinek jajgatása, mert elpusztította legelőiket az Úr. 37 Kihaltak a békés delelőhelyek az Úr izzó haragja miatt. 38 Elhagyta rejtekét, mint egy hím oroszlán; gyilkos fegyverétől, izzó haragjától országuk pusztasággá válik.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A száműzetésbe hurcolás előtti nehéz történelmi helyzetben Isten gondoskodott arról, hogy népe a prófétai szót meghallhassa. „...de ti nem hallgattatok rám” (3) – olvastuk. Jézus is hasonlót fogalmazott meg, amikor Jeruzsálem kegyeseit maga köré akarta gyűjteni, de ők nem akarták (Lk 13,34). Lelke által Isten ma az akarást szeretné munkálni bennünk, hogy fogadjuk nyitottan üzenetét.
RÉ21 417 RÉ 328
Zakariás hálaéneke | 382 | Áldott Izráelnek
„Istennek pedig van hatalma arra […], hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” 2Kor 9
1 A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. 2 Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. 3 De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. 4 És ha velem makedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi – hogy ne mondjuk: ti – ebben a bizodalmunkban. 5 Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. 6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. 8 Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. 12 Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 Ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(8) „Istennek pedig van hatalma arra […], hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (2Kor 9)
Minden adakozást megelőz az az élmény, hogy én gazdag vagyok, van miből adnom, és szeretném megosztani másokkal. Karácsony előtt nemcsak a keresztyénekben, hanem minden emberben felerősödik az az érzés és készség, hogy szeretné kimutatni a szeretetét ismerős vagy ismeretlen szűkölködő iránt. Felindulunk az adakozásra, és készülni is kell rá, hogy ne aggodalmaskodva adjunk. Nem(csak) a pénzkészletünket kell megszámolni ahhoz, hogy felelős adakozók legyünk, és mi se szegényedjünk bele (8,13), hanem hangolni is kell a lelkünket, hogy szívesen és örömmel tudjunk adni (7), mint akik bíznak Isten bőkezűségében: lesz elég mindenre, ami szükséges (Mt 6, 25–34). Az apostol hosszan részletezi, hogy ki-ki előre eldönthesse, mikor mennyit tud adni, ne legyen kínos, amikor már a perselyt nyújtják az orra elé. De az adakozás nem csak az anyagiakra vonatkozik. Hogy miben vagyunk gazdagok, az különbözik, mindenki maga tudja. Az fontos, készen állunk-e arra, hogy adjunk. Isten csodát tesz velünk, mert tapasztaljuk, hogy amikor adunk, mindig mi gyarapodunk, mert az adás magvetés (6).
