„Ahogy ezekre a jó fügékre nézek, olyan jó szándékkal nézek majd Júda foglyaira is” Jer 24
1 Ezt mutatta nekem látomásában az Úr: Két kosár füge volt letéve az Úr temploma előtt. Ez azután történt, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte Konjáhút, Jójákím fiát, Júda királyát és Júda vezetőit meg a mesterembereket és várépítőket Jeruzsálemből, és elvitette őket Babilóniába. 2 Az egyik kosárban nagyon jó fügék voltak, amilyenek a korai fügék. A másik kosárban igen rossz fügék voltak, ehetetlenül rosszak. 3 Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Fügéket. A jó fügék igen jók, a rosszak pedig igen rosszak, ehetetlenül rosszak. 4 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 5 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ahogy ezekre a jó fügékre nézek, olyan jó szándékkal nézek majd Júda foglyaira is, akiket a káldeusok országába küldtem erről a helyről. 6 Jó szándékkal tekintek rájuk, és visszahozom őket ebbe az országba: felépítem őket és nem döntöm romba, elplántálom és nem gyomlálom ki őket. 7 Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám. 8 De amilyenek a rossz fügék, amelyek ehetetlenül rosszak – mondja az Úr –, olyanná teszem Cidkijját, Júda királyát, vezető embereit és Jeruzsálem maradékát, akik itt maradtak ebben az országban, meg azokat is, akik Egyiptomba települtek. 9 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára. Szitokszóként, átkaikban példálózva, maró gúnnyal fogják emlegetni őket mindenütt, ahová csak szétszórom őket. 10 Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg csak el nem tűnnek arról a földről, amelyet nekik és őseiknek adtam.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A prófétának a mindennapi élet dolgai üzenethordozókká váltak (Jer 1,11–14.18). A jó füge az elhurcoltakat, a rossz az otthon maradtakat példázza; őket Isten elveti. A száműzetés Isten fenyítéke. A száműzötteket az Úr meg akarja tartani. Pedig látszólag ők veszítettek; hazájukat, mindenüket. Akik egyelőre otthon maradtak, elvesznek. Istennek van hatalma arra, hogy a nagy veszteségből jót hozzon ki.
RÉ21 414 RÉ 327
Advent utolsó hetére | 376 | Ó jöjj, ó jöjj, Immánuel
„…először önmagukat adták az Úrnak…” 2Kor 8
1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5 És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. 6 Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. 7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10 Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvésben, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. 11 Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt a szándékotok, olyan legyen a véghezvitele is, erőtökhöz mérten! 12 Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs. 13 Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően 14 a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; 15 amint meg van írva: „Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.” 16 Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 17 Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. 18 Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19 Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. 20 Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 22 Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. 23 Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24 Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(5) „…először önmagukat adták az Úrnak…” (2Kor 8)
Az apostol meghatározott célra gyűjt adományokat: a jeruzsálemi ősgyülekezet szegényeinek, akik mindenüket megosztották egymással, aztán ez elfogyott. Pál misszióját az új gyülekezetekben éppen ők zavarták meg, mivel küldötteik a mózesi törvényekre hivatkoztak, és az evangélium mellett a zsidó szabályok bevezetését és megtartását sürgették. Ebből súlyos feszültségek adódtak, Korinthusban is. Ők aztán a különböző igehirdetők mögé felsorakozva pártokra szakadtak. De segíteni kell, ha szükségben vannak Jeruzsálemben, nem teológiai vitákat folytatni. Pál a makedóniai gyülekezetek (Thesszalonika, Bérea és Filippi) adakozását példaként állítja eléjük, akik erejükön felül is adtak (3). Az adakozás nem parancs (8), hanem hálaadás és áldozat, mert elsősorban Istennek adjuk vissza, amink van. Mert Jézus Krisztus „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (9). A mi perselypénzünk, egyházfenntartói járulékunk, adományunk csak válasz Isten kegyelmére. A mérték is fontos: a fölösleg pótolja ki a hiányt, hogy egyenlőség legyen (14). Nagyszerű eszme. Vajon van gyülekezet, ahol ez megvalósul?
