„Közelembe engedem, és ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám?” Jer 30
1 Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! 3 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni. 4 Ezeket az igéket jelentette ki az Úr Izráelről és Júdáról. 5 Így szól az Úr: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! 6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit ágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának? Miért sápadt el annyira minden arc? 7 Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle! 8 Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, 9 hanem Istenüket, az Urat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. 10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki. 11 Én veled leszek – így szól az Úr –, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. 12 Ezt mondja az Úr: Halálos a bajod, sérüléseid gyógyíthatatlanok! 13 Sebedet senki sem orvosolja, gyógyír és kötszer nincsen a számodra. 14 Szeretőid mind elfelejtettek, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna, és kegyetlen ember fenyített volna meg. Mert sok a bűnöd, és súlyosak a vétkeid. 15 Miért kiáltozol bajodban, kibírhatatlan fájdalmaid miatt? Mert sok a bűnöd és súlyosak a vétkeid, azért bántam így veled. 16 De majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat. 17 Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik. 18 Ezt mondja az Úr: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és megkönyörülök lakóhelyein. A romok helyén fölépül a város, és ott áll majd a palota az őt illető helyen. 19 Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le őket. 20 Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem. De megbüntetem minden sanyargatóját! 21 Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója. Közelembe engedem, és ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám? – így szól az Úr. 22 Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. 23 Íme, az Úr forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. 24 Nem szűnik az Úr izzó haragja, amíg el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó napokban majd megértitek ezt.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
A fogságra jutó népnek vigasztaló ígéret hangzik az ítélet utáni hazatérésről és az újjáépülésről. A mi bűneink ítéletét Jézus Krisztus hordozta el. Advent negyedik vasárnapján számunkra is vigasztalást hordoz az új élet lehetősége, amelyet Krisztusért immár Isten közelében élhetünk. Közeledünk az ünnephez, sőt ma már szent lesz az este. Legyünk hát kellően szentek mi is, hogy közeledhessünk az Úrhoz, aki immár nekünk is hirdeti: „Közelembe engedem, és ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám?” (21). Jézusban Isten mennyei dicsőségét hátrahagyva emberré lett értünk, hogy közeledhessünk hozzá, hogy az ő népévé legyünk, s ő legyen a mi Istenünk (22).
RÉ21 423 RÉ 89 • IÉ Ézs 62,1–5; Gal 4,4–7 • Zsolt 89
Karácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo - Hadd zengjen énekszó
Heti zsoltárének | 96 | Énekeljetek, minden népek
„Kezdetben…” Jn 1,1–13
1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2 Ő kezdetben Istennél volt. 3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. 9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11 a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(1) „Kezdetben…” (Jn 1,1–13)
A karácsony csöndje az új teremtés hajnala. János evangéliuma elölről, Isten Lelkével és a teremtéssel kezdi a Krisztus történetet. Minden kezdet kezdetén volt Isten Igéje, akire nézve teremtetett minden. Ő jött el, öltött testet a világban, „minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,16–17) Isten nem némaságba dermedt, messzeségben trónoló hatalom, hanem életre hívó erő. Szólt: „legyen”, és lett (1Móz 1,3). A teremtő Ige, a szó, az értelem, az élet fényt hozott a sötétségbe. Jézus Krisztus az Isten végső szava, „dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsid 1,1–3) A betlehemi gyermekben, a názáretiben, a Megfeszítettben és a Feltámadottban megjelent, és hit által bennünk is megjelenik. Akik őt keresik, és szívükbe fogadják, részesülnek az új teremtés ajándékában, az újjászületésben (3,7). Hatalmat kapnak arra, hogy Isten gyermekei legyenek (12). Az istenfiúság szent lehetőség, hogy Isten családjába tartozzunk, amelyben hit által isteni erőket vehetünk. Jézus Krisztus az isteni ajándék. Minden más csak nevetséges limlom a mi karácsonyfánk alatt.
