„Hallgass az Úr szavára!” Jer 22
1 Ezt mondta az Úr: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! 2 Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, hallgasd meg az Úr igéjét udvari embereiddel és népeddel együtt, akik bejártok ezeken a kapukon! 3 Ezt mondja az Úr: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! 4 Ha eszerint jártok el, akkor olyan királyok fognak bejárni ennek a háznak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők udvari embereikkel és népükkel együtt. 5 De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az Úr –, hogy rommá lesz ez a ház! 6 Mert ezt mondja az Úr Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. 7 Pusztítókat küldök ellened, csupa fölfegyverzett embert. Kivágják legszebb cédrusaidat, és tűzre vetik azokat. 8 Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: Miért bánt el így az Úr ezzel a nagy várossal? 9 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az Úrnak szövetségét, más isteneket imádtak, és azokat tisztelték. 10 Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét. 11 Mert ezt mondja az Úr Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér vissza ide többé. 12 Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! 13 Jaj annak, aki nem igaz úton építi a házát, és törvénytelen módon a felső szobáit, felebarátját ingyen dolgoztatja, és a bérét nem adja meg neki, 14 de ezt mondja: Hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! 15 Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jer 22,3; 23,5; 33,15 16 Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr. 17 Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomsz és sanyargatsz másokat! 18 Azért ezt mondja az Úr Jójákímról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! 19 Úgy temetik el, mint egy szamarat; kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. 20 Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárímon, mert tönkrementek mind a szeretőid! 21 Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: Nem hallgatok rád! Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál a szavamra. 22 Pásztoraidat elsodorja a szél, szeretőid fogságba mennek, te pedig majd akkor szégyenkezni és pirulni fogsz minden gonoszságodért. 23 A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád törnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás! 24 Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákím fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! – így szól az Úr. 25 Azoknak a kezébe adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe! 26 Szülőanyáddal együtt egy másik országba doblak; nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni! 27 Nem térhetnek vissza abba az országba, ahova oly nagyon szeretnének majd visszatérni. 28 Vajon hitvány, törött edény ez a Konjáhú, amely senkinek sem kell? Miért dobták hát el gyermekével együtt? Miért dobták őket olyan országba, amelyet nem ismertek? 29 Ország, ország, ország! Hallgass az Úr szavára! 30 Így szól az Úr: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen leszármazottjának sem sikerül Dávid trónjára ülnie és valaha is uralkodnia Júdában.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Bár mi nem vagyunk királyok, azok kísértései minket sem kerülnek el: önzés, harácsolás, mások kihasználása és félretaszítása, közöny a nincstelenek és a szegények iránt. A Júda királyain beteljesült ítélet minket is figyelmeztet: Isten mindenható, és elhozza majd a maga idejében a végső ítéletet. Ám aki átadta életét Jézusnak, hallgat a Biblia szavára, és ha kell, bűnbánattal visszatér hozzá, annak itt a földön, de a túlvilág felől is boldog reménysége lehet.
RÉ21 412 RÉ 329
Adventi dicséret | 378 | Jézus, születtél üdvösségünkre
„…akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.” 2Kor 6
1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! 3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5 verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, 6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, 7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, 8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, 10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden. 11 Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: 12 nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13 Mint gyermekeimhez szólok: viszonzásul tárjátok ki ti is szíveteket! 14 Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(1) „…akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.” (2Kor 6)
Meglátszik rajtunk? Nincs kiábrándítóbb szó, mint a hiába. A prédikátor könyvében ismétlődik ez a depressziót árasztó kifejezés. A görögben a szó azt jelenti: ’üres’. Mintha lyukas edénybe töltenénk valamit. Az apostol csodálatos listát állít össze magáról, nem tudni, hogy dicsekszik vagy panaszkodik benne, de ő nem hiába vette a kegyelmet. Így fejezi be: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.” Ez az igazi, teljes élet és keresztyén gazdagság. Filippibe írja: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe” (Fil 4,12). A teljes élet nem jólét vagy szegénység, nem szomorúság vagy öröm, nem dicsőség vagy gyalázat, hanem ezek együttesen (8). Az a gazdag, aki ezt így megismeri, tapasztalja és elfogadja. Időben nem is feltétlen egymás után, hanem egyszerre, egyidejűleg is. Isten óvjon attól, hogy haszontalanok, hiábavalók, élősködő keresztyének legyünk, maradjunk, akik veszik Isten áldásait, de nem adnak abból tovább semmi derűt, bocsánatot, irgalmat, békességet! Nyissuk meg a szívünket Isten és egymás előtt! Bálványokhoz nincs közünk (16), Isten temploma és népe vagyunk (Ez 37,27).
