„az élet útja és a halál útja” Jer 21
1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel: 2 Kérdezd meg ügyünkben az Urat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Talán csodát tesz velünk az Úr, ahogyan máskor, és ő is elvonul tőlünk. 3 Jeremiás így felelt nekik: Mondjátok meg Cidkijjának, 4 hogy ezt mondta az Úr, Izráel Istene: Én visszafordítok a kezetekben minden fegyvert, amellyel Babilónia királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik ostromolnak benneteket a várfalon kívül, és behozom őket a város közepébe. 5 Mert én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. 6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: súlyos dögvészben halnak meg. 7 Azután pedig – így szól az Úr – Cidkijját, Júda királyát, udvari embereit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik. 8 Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Én most elétek adom az élet útját és a halál útját. 9 Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az megmarad, és ajándékul kapja az életét. 10 Mert e város ellen fordulok, vesztére és nem javára – így szól az Úr. Babilónia királyának a kezébe kerül, és ő fölperzseli azt. 11 Júda királyi házának pedig mondd meg: Halljátok az Úr igéjét, 12 Dávid háza! Így szól az Úr: Törvényesen ítéljetek reggelenként, mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától, különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteik miatt! 13 Én rátok támadok, akik a völgyben és a fennsík szikláján laktok – így szól az Úr –, akik ezt gondoljátok: Ki törhetne ránk, ki hatolhat be erődjeinkbe? 14 Ezért megbüntetlek titeket saját tetteitek gyümölcse szerint – így szól az Úr: Tüzet gyújtok erdőtökben, amely mindenestül megemészti azt!
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Júda még időben választhatott volna „az élet útja és a halál útja” között (8), de bűnével a pusztulás mellett döntött. Hajdan az Úr „erős kézzel és kinyújtott karral” az egyiptomi fogságból hozta ki népét (5Móz 5,15) – most a saját népe ellen harcol így (5), és a babiloni fogságba vezeti őket. Krisztus meghalt értünk, de ez a kegyelem is eljátszható. Válasszuk hát az életet! Krisztus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Jn 14,6).
RÉ21 410 RÉ 313
Adventi dicséret | 393 | Dicséretet mond nyelve mindennek
„…megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” 2Kor 5
1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, a Lélek zálogát adta nekünk. 6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7 mert hitben járunk, nem látásban. 8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. 11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. 13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 14 Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! 21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(18) „…megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Kor 5)
Az apostol szemléletes képet ad először e földi életünk végéről: „sátorunk összeomlik” (1), és közben „megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni” (4). Vágyunk a mennyei házba hazaköltözni, mert tudjuk, hogy az Isten készítette lakhely nem átmeneti, hanem állandó otthon lesz. Mégis jó volna a „költözködés” kínját, nehézségeit elkerülni, és mindjárt az örökkévalóságba jutni. Az a tudat, hogy a Krisztus ítélőszéke elé állunk, nem riasztó annak, aki reménységgel várja a találkozást vele, és jó a lelkiismerete. Második kép: Krisztus szorongató szeretete (14), amelyet Károli veretes fordítása még jobban kifejez, „Krisztus szerelme” olyan dinamikus és halálos, hogy révületbe és józanságba, halálba és életre visz. Mint a szerelemben, azt sem tudni igazán, hogy az erős szorosságban ki szereti jobban a másikat. A harmadik kép az új teremtésé: „készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok” (Ézs 43,19). Az útkészítő, formáló Isten újjáteremti a szívünket. Meg akar békíteni bennünket, ezért küldte Krisztust (18). Nem ő haragszik ránk, hanem mi tévedtünk el, mi sértődtünk meg és fordítottunk hátat neki. Krisztus apostola könyörög és kérlel, hogy béküljünk ki Istennel (20).
