„Ti azonban vigyázzatok...” Mk 13,21–37
21 Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! – vagy: Íme, ott van – ne higgyétek! 22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat. 23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent! 24 Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, 25 és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. 26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig. 28 Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt! 30 Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. 32 Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. 34 Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; 36 ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! 37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„Ti azonban vigyázzatok...” (23). Az utolsó időkben különösen hangsúlyos, hogy amivel Isten megbízott minket, azt kitartóan tegyük. Mindnyájunknak megvan az Istentől rendelt feladata. Ha vigyázunk és abban helytállunk, akkor beteljesítjük földi küldetésünket a nyomorúság idején, és meglátjuk a közeledő Isten Fiát. Isten elküldi angyalait, és összegyűjt minket a maga idején.
RÉ21 624 RÉ 367
A Szentháromság dicsérete | 564 | Dicséret a Szentháromságnak
„Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába.” 2Krón 19
1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába. 2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja. 3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent. 4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz. 5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden erődített városában, városról városra, 6 és ezt mondta a bíráknak: Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem az Úrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok. 7 Rettegjetek hát az Úrtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! 8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az Úrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok peres ügyeinek az intézésére. 9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, legyen az vérontás, törvény, parancsolat, rendelkezés vagy ítélkezés, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az Úr előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! 11 Az Úrra tartozó minden dologban Amarjá pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjá, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Tisztviselőként a léviták állnak rendelkezésetekre. Tegyétek a dolgotokat bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(1) „Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába.” (2Krón 19)
Az Isten irgalmassága mutatkozik meg Jósáfát életében azáltal, hogy életben maradt. Isten ítélete számára: „csak” dorgálás! De el kell viselnie a kérdésbe burkolt szemrehányást is (2). A király sértődöttség helyett inkább hálás Istennek. Miért? Azért, mert Isten újra szól hozzá. Feddése mögött ott húzódik örökkévaló szeretete. Ezt ismerte fel később: „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de a keze meg is gyógyít.” (Jób 5,18) Az életben maradás azonban nem csupán a jelennek, hanem a jövőnek is szól. A főtisztviselők, léviták, papok tanító munkája után ő maga személyes országjáró körutat kezd. Arra ösztönzi népét, hogy térjenek meg az Úrhoz. Megszervezi az igazságszolgáltatást, annak még felelősségteljesebbé tétele érdekében. Az ellaposodott hitéletet újraéleszti. Úgy látszik, tanult élete nagy leckéjéből, és nevelhetőként válik ezekben az időkben Isten gyermekévé. Lázadás nélkül fogadja az Úr feddését. Tőlünk is hasonló magatartást vár az Úr!
