„Ti pedig vigyázzatok magatokra...” Mk 13,1–20
1 Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! 2 Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? 5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! 6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. 7 Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé földrengések és éhínségek lesznek: ez csak a vajúdás kínjainak kezdete. 9 Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 15 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! 17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. 20 És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„Ti pedig vigyázzatok magatokra...” (9). Háborús hírek, földrengés, éhezés, családtagok vérre menő vitái és egymásra támadása, bírósági ügyek, a gyűlölet cselekedetei... Mintha egy mai hírműsort néznénk. Jézus nem ígér itt a földön fájdalommentes békeidőt követőinek. Kibírjuk a megpróbáltatásokat? Mert az üdvözül, aki mindebben kitart. Eltántorodunk és megtéveszthetőek vagyunk, vagy keressük és felismerjük Krisztust? Figyelj oda mindezekre, de ne aggódj, Isten Lelke vigasztal, erőt ad és tanácsolni fog.
RÉ21 622 RÉ 362
Szentháromsági himnusz | 562 | Ó, mi szent Atyánk
„Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette… ” 2Krón 18,28–34
28 Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 29 Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, de te csak öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. 30 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak: Ne támadjatok se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát! 31 Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt gondolták: Csak ő lehet Izráel királya. Körülfogták tehát, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket. 32 A harci kocsik parancsnokai ugyanis látták, hogy nem ő Izráel királya, és elfordultak tőle. 33 Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! 34 Mivel azonban az ütközet egyre hevesebbé vált azon a napon, Izráel királyának állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben estig. Napnyugtakor aztán meghalt.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(31) „Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette… ” (2Krón 18,28–34)
Hiába mondja ki Mikeás próféta az igazságot (amiért arcul ütik), a többségben lévő hamis próféták jutnak érvényre, Aháb izráeli király és Jósáfát júdai uralkodó seregeikkel elindulnak Rámót-Gileád ellen. Megtörténik az összecsapás, amelynek súlyos vereség a következménye. Jósáfát királyi ruhában óhatatlanul az ellenség célpontjává válik. Körbeveszik, közvetlen életveszélybe kerül. S ekkor, kétségbeejtő helyzetében hangzik el az Úrhoz való kiáltása. Ennek nyomán felismerik: nem ő a keresett izráeli király, s elvonulnak. Aháb azonban hiába öltözik álruhába, ott marad a harcmezőn: egy őt eltaláló nyíl az Úr ítéletét jelenti számára. Lám, Isten ítélete nem kerülhető el, még álruhában sem. Az ellenséget meg lehet téveszteni, Istent nem! De Jósáfátnak is meg kell tanulnia, hogy az át nem gondolt döntéseknek következményük van. Isten kegyelmes, a segélykiáltásokat is meghallja. A júdai király megmenekülése évszázadokon átívelő örök üzenet az embernek: aki őszintén egyedül Istenbe veti reménységét, azt ő meghallgatja!
