„Uram, ments meg minket, elveszünk!” Mt 8,23–34
23 Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! 26 De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki? 28 Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő; annyira veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. 29 És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30 Tőlük távolabb egy nagy disznónyájat legeltettek. 31 Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! 32 Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. 33 A legeltetők pedig elfutottak, és a városba érve elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. 34 Ezután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy menjen el a határukból.
Bibliaolvasó kalauz –Steinbach József
„Uram, ments meg minket, elveszünk!” (25). Isten kegyelme ma is elvégzi, hogy övéi megijedjenek, felkiáltsanak, és az Úrhoz kiáltsanak. Az ilyenek világosan látják elveszett állapotukat, amely túlmutat ezen a világon, és amelyen csak az Úr üdvözítő, megváltó szeretete tud segíteni. Nagy szükségünk van az Úr megváltó szeretetére.
RÉ 300 RÉ 21 727
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről 794 Jézus, te égi, szép
„Ne vegyen zálogba senki kézimalmot… mert életet venne zálogba!” 5Mózes 24
1 Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és a férje lesz, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy bocsássa el a házától. 2 Ha az elmegy a házától, majd hozzámegy feleségül valaki máshoz, 3 de a második férje is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elbocsátja a házától, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette, 4 akkor az első férje, aki elbocsátotta, nem veheti újra feleségül, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az Úr előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül! 5 Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és legyen boldog a feleségével, akit elvett. 6 Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba! 7 Ha valakit rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és erőszakkal magánál tartja vagy eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 8 Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és teljesítsd mindazt, amire a lévita papok tanítanak. Tartsátok meg és teljesítsétek, amit megparancsoltam nekik! 9 Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az Úr Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból! 10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle! 11 Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot. 12 De ha nincstelen az az ember, ne feküdj le a zálogba vett ruhájában, 13 hanem napnyugtakor add vissza neki a zálogot, hogy a saját felsőruhájában fekhessen le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az Úr előtt. 14 Ne zsákmányold ki a nincstelen és szegény napszámost, akár a testvéred, akár olyan jövevény, aki országodban, a te lakóhelyeiden él. 15 Még aznap add ki a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nincstelen ő, és sóvárog utána: ne kiáltson az Úrhoz miattad, mert akkor vétek fog terhelni. 16 Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek csak a maga vétkéért kelljen meghalnia! 17 Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját! 18 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj. 19 Ha learatod gabonádat a mezőn, és ottfelejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni! Legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé: így megáldja majd Istened, az Úr kezed minden munkáját. 20 Ha levered olajfádról a termést, utána már ne szedegess róla: legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé! 21 Ha leszüreteled szőlődet, utána azt már ne böngészd végig: legyen az a jövevényé, az árváé és özvegyé. 22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „Ne vegyen zálogba senki kézimalmot… mert életet venne zálogba!” (5Mózes 24)
Ebben a fejezetben minden igeversnél külön megállhatnánk, hiszen az emberszeretet érvényesülését szolgáló, különböző helyzetekre nézve megfogalmazott törvényeket olvashatunk itt, most a házassági elválás kérdését is idesorolva (1–5). Isten megváltó szeretete, népének minden rezdülésére kiterjed. Most csak egy versre tudunk figyelni ebből a rengetegből.
Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen létfontosságú tárgyat zálogba vettek, akkor nem az értéke miatt vették zálogba azt, hanem azért, hogy az adósra nyomást gyakoroljanak és rábírják a törlesztésre, vagy valami egyéb célt érjenek el nála. Konkrétabban fogalmazva, a zsarolás egy módja lehetett akkoriban az, amikor valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen az illető életét, megélhetését tették lehetetlenné így, mert a malomkővel együtt elvették a kenyerét is.
Van azonban a kenyérnél is fontosabb, tehát a testi tápláléknál is lehetséges többet elvenni tőlünk. Én például szinte „belehalnék”, ha bizonyos jegyzetfüzeteimet, „kitanított-kipreparált” könyveimet, főként a mindig használt Bibliámat elvennék tőlem. Ennél még súlyosabb, amikor valakit megaláznak. Ilyenkor nem a „malomkövét”, nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát veszik el az illetőnek. Ma már kifinomult eszközök tárházával lehet ölni, a másik megalázása is egy, ezek közül a gyilkos módszerek közül. Tudok ilyen tragédiákról.
A hívő embert azonban védi az ő Ura! Egyrészt az Úr nem engedi elvenni az ilyen ember „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Ő minden tekintetben megadja a „mindennapi kenyeret”. Nem hiába könyörgünk ezért (Máté 6,11). Másrészt, ha mégis a „kenyér” nélküli idők próbatétele következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, és soha nem tesz bennünket zsarolhatókká, hanem mindhalálig hűségesekké edz (Jelenések 2,10).