„Megérintette...” Mt 8,14–22
14 Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. 15 Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki. 16 Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, 17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” 18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, megparancsolta, hogy keljenek át a túlsó partra. 19 És odalépve így szólt hozzá egy írástudó: Mester, követlek téged, bárhová mégy. 20 Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. 22 De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!
Bibliaolvasó kalauz –Steinbach József
„Megérintette...” (15). Péter anyósa meggyógyult, felkelt és szolgált. A gyógyulás után mi is örömmel tesszük a dolgunkat úgy, mintha Jézusnak szolgálnánk. A gyógyulás azt hirdeti, hogy Jézus valóban Isten erejével szól és cselekszik. Ez azonban csak jel: Jézus érintése nemcsak a testet, hanem a lelket, az egész életet meggyógyítja; mégpedig az üdvösségre. Akkor is miénk a gyógyulás, ha a testben már nincs gyógyulás, akkor is, ha a betegágyból már nem kelünk fel, hiszen az Úr kezéből nem esünk ki.
RÉ 226 RÉ 21 204
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről
„Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…” 5Mózes 23,2–26
2 Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez a zúzott heréjű vagy a kasztrált. 3 Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez a félvér: még a tizedik nemzedéke sem tartozhat az Úr gyülekezetéhez. 4 Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez ammóni vagy móábi ember: még a tizedik nemzedékük sem tartozhat soha az Úr gyülekezetéhez. 5 Mert nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, és mert felbérelték ellened Bálámot, Beór fiát, az arám-naharajimi Petórból, hogy átkozzon meg téged. 6 De Istened, az Úr nem akarta Bálámot meghallgatni; sőt Istened, az Úr áldásra fordította számodra az átkot, mert szeret téged Istened, az Úr. 7 Ne törődj békességükkel és javukkal soha, egész életedben! 8 Ne utáld az edómiakat, mert testvéreid ők! Ne utáld az egyiptomiakat, mert jövevény voltál országukban! 9 Ezeknek a harmadik nemzedékben született gyermekei az Úr gyülekezetéhez tartozhatnak. 10 Ha táborba szállsz ellenségeid ellen, őrizkedj minden rossz dologtól! 11 Ha valaki egy éjszakai eset miatt nem tiszta, az menjen ki a táboron kívülre! Ne menjen vissza a táborba addig, 12 amíg estefelé meg nem mosakodott: napnyugtakor azután bemehet a táborba. 13 Legyen a táboron kívül egy hely, ahová félremégy. 14 Legyen a fölszerelésed között egy ásó, hogy amikor a szükségedet elvégzed, áshass egy gödröt, majd betakarhasd vele a székletedet. 15 Mert Istened, az Úr veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent, ne lásson ő nálad semmi szemérmetlenséget, különben elfordul tőled. 16 Ne szolgáltasd vissza gazdájának a rabszolgát, ha hozzád menekül a gazdájától! 17 Hadd lakjék közötted azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki. Ne nyomorgasd őt! 18 Ne legyen szent helyeden parázna nő Izráel leányai közül, se parázna férfi Izráel fiai közül! 19 Ne vidd a parázna nő bérét, se a parázna férfi keresetét Istenednek, az Úrnak a házába semmiféle fogadalom címén, mert mindkettő utálatos Istened, az Úr előtt. 20 Ne szedj kamatot testvéredtől se pénz, se élelem, se egyéb dolog után, amit kamatra szoktak adni! 21 Az idegentől szedhetsz kamatot, de testvéredtől ne szedjél kamatot! Akkor majd megáld téged Istened, az Úr minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy, hogy birtokba vedd. 22 Ha fogadalmat teszel Istenednek, az Úrnak, ne halogasd annak a teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni. 23 Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel. 24 Tartsd meg és teljesítsd, amit kimondtál, amikor önkéntes áldozatot fogadtál Istenednek, az Úrnak úgy, ahogyan azt megígérted! 25 Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, ehetsz szőlőt jóllakásig, ha megkívánod, de edényedbe ne szedjél belőle! 26 Ha bemégy felebarátod gabonájába, szakíthatsz a kezeddel kalászokat, de sarlóval ne vágj a felebarátod gabonájából!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…” (5Mózes 23,2–26)
Eleve így kezdődik a mondat: „Ki az, aki nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Ma is több „hívő” kisközösség eleve így kezdi: Majd ők megmondják, hogy kik nem tartozhatnak hozzájuk, hogy ki a méltó, a „steril” hívő, aki kegyességben, hitvallásban, életfolytatásban is érdemes.
Jézus Krisztusban a kérdés megfordult, és ez egy alapvető szemléletváltást jelentett: „Ki tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Bizony, aki Jézus Krisztusra tekintve hiszi, hogy kegyelemből üdvössége van, és ez a hit feltisztuló élettel ajándékozza meg őt; az ilyen ember akkor is az Úr gyülekezetéhez, akkor is az Isten népéhez tartozhat, ha a „hatalmas keresztyének” kárhozatra kiabálják őt.
Abban a korban életmentés lehetett az elkülönülés, mert a környező színes világ kavalkádja – amelyben az ember által kitalált istenek is csak úgy nyüzsögtek – „megzabálta” volna az élő hitet, ahogy a cápa felzabálja a kisebb halakat. Ennek ismeretében értsük, hogy akkor nem tartozhattak az Úr gyülekezetéhez az „idegenekkel” keveredők, még a tizedik nemzedékükben sem (3–7), valamint a tisztátalanok, és azok, akik rosszat akartak Isten népének (7).
Ez az utóbbi kitétel Móáb népére utalt. Bizony, itt tetten érhető a Biblia emberi oldala is, ahol a szempontrendszerben ott rejtőzik a gyarló emberi indulat, hiszen Móáb népe nem segítő szándékkal közeledett Isten népéhez (7); ezért Móáb népe különösen tisztátalannak számított. De azok az „idegenek”, akik segítő szándékkal fordultak Isten népe felé, azok már a harmadik nemzedék során Isten gyülekezetéhez tartozhattak (8–9). A testileg „hibásak” kizárása valójában szimbolikus kifejezése annak, hogy Isten tökéletes, ezért Isten népének is tökéletesnek kell lenni (2). A gondolat kedves az Úrnak, de annak szószerinti értelmezése már az ember gyarlóságára utal, amit Jézus Krisztus betegekhez, fogyatékosokhoz, nyomorultakhoz lehajló, gyógyító szeretete korrigált. A Biblia isteni üzenete törékeny emberi formában jelenik meg. Lássunk túl ezen, a lényegre! Nézzünk Krisztusra! Isten Őbenne a gyarló emberi indulatot is fel tudta használni a saját népe védelmében, valamint örök üzenetének, a megváltás evangéliumának közlésében. Az Úr mindig áldássá fordítja, választott szerettei számára, az átkot (6).
Jézus Krisztusban már nem számítanak a mai igeszakaszban felsorolt, kizáró szempontok: férfi és nő, szolga és szabad, zsidó és görög egyaránt az Ő gyülekezetének tagja lehet (Galata 3,28). Hiszen, aki hosszú időn át „nem keveredik” másokkal, mégpedig nyitott, de hitét tisztán megőrző szeretettel, az elszürkül, elgyengül, meghal. Az elkülönülés csak egy ideig lehetséges módja a megmaradásnak. Jézus Krisztusban az egyértelmű mederben haladó folyó sodrásának nyitottsága adatott nekünk, amely minden patakot, vizet befogad, de utána együtt haladva, egyértelműen krisztusi az irány.