„...eltávolította az összes bálványt, amelyet elődei készítettek” 1Kir 15,1–15
1 Jeroboám királynak, Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abísálóm leánya. 3 Folytatta apjának a vétkeit, amelyeket az őelőtte elkövetett, és szíve nem volt olyan teljesen Istené, az Úré, mint ősatyjának, Dávidnak a szíve. 4 Csak Dávidért adott neki Istene, az Úr mécsest Jeruzsálemben, amikor fiában utódot támasztott, és megtartotta Jeruzsálemet. 5 Dávid ugyanis azt tette, amit helyesnek lát az Úr, és egész életén át semmiben sem tért el attól, amit parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét. 6 A Jeroboám és Roboám közötti háború tovább tartott Abijjá életében is. 7 Abijjá egyéb dolgai és minden tette meg van írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben. Háború volt Abijjá és Jeroboám között. 8 Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király. 9 Jeroboámnak, Izráel királyának a huszadik évében Ászá lett Júda királya. 10 Negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abísálóm leánya. 11 Ászá azt tette, amit helyesnek lát az Úr, ősatyjához, Dávidhoz hasonlóan. 12 Kiűzte a férfiparáznákat az országból, és eltávolíttatta az összes bálványt, amelyet elődei készítettek. 13 Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, és elégettette a Kidrón-pataknál. 14 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg, Ászá szíve teljesen az Úré volt egész életében. 15 Bevitte az Úr házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.
Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata
„...eltávolította az összes bálványt, amelyet elődei készítettek” (12). Kálvin az ember szívét bálványokat gyártó műhelynek nevezi. A legfontosabb dolgunk az, hogy mindig elválasszuk a jót a hitványtól (Jer 15,19). Elődeink bűnét is bűnnek kell tartanunk, hogy a bűnláncolat megszakadjon, és annak átka utódainkon ne folytatódjon. Akkor a következő nemzedéknek is példája lehetünk Krisztusban. Rendeznünk kell a múltat Isten előtt ahhoz, hogy már ma elkezdődhessen a jövőnk.
RÉ 276 MRÉ 331
„Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Márk 4,35–41
35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! 36 Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? 39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(40) „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Márk 4,35–41)
Az emberi egzisztencia sokféle viharnak van kitéve (4,17).
A viharban a tanítványokat hordozta a hajó, segítette őket a hajózási tudományuk és az izomerejük; amelyek egy határon túl semmit sem értek. Rádöbbentek, hogy elveszhetnek, mert minden erejük kimerült az ellenerőkkel szemben. Az ember – ha nem is mindig mer szembenézni a ténnyel – tudja, hogy mi várhat rá, hogy egzisztenciája összeomolhat. Belerettenünk, amikor a bibliai kifejezést említjük ezzel kapcsolatban: elveszhetünk? (38) Joggal jelenik meg ilyenkor a félelem (41).
A történet csodája, a vihar lecsendesítése mellett (39), az a jelenet, ahogy Jézus alszik a viharzó tengeren (38). Jézus egzisztenciája egy másfajta egzisztencia. Ő többet tudott, amit mi csakis hit által ragadhatunk meg, hogy élete el van rejtve az Istenben, hogy élete nem alulról hordozott, hanem felülről tartott egzisztencia.
A megoldás akkor adatott, amikor a tanítványok felébresztették Jézust, aki lecsendesítette a tengert (38). Az Úr azonban, feltámadásával és Lélek általi jelenlétében, ma ennél sokkal többet ajándékoz nekünk: megtart a viharban, ráébreszt minket arra, hogy életünk Őbenne megtartott élet. Ez a tudás a hit bizonyossága: életünk nem alulról hordozott, hanem felülről megtartott élet, amely nem enged minket aláhullani.
Amíg csak annyit tudunk, hogy alulról hordozott az életünk – mint ahogy a tanítványokat hordozta a hajó –, addig jogos a félelem, ha lepattintott is, egy ideig. Hiszen minden szétroppan majd alattunk, ami itt hordoz: egészség, szépség, tehetség, javak, összeköttetések, hírnév.
Jézus mondja: Miért féltek ennyire, miért lesz úrrá rajtatok a félelem, miért nincs hitetek abban, hogy életetek az Úrban elrejtett, felülről tartott élet, megváltott élet! (40) Boldog ember az, aki erre ráébredhetett; aki felfedezhette, hogy kicsoda is Jézus Krisztus (41). Az ilyen ember nemcsak attól boldog, hogy élvezi a saját hitét, hanem attól is, hogy megtart másokat, mint Isten eszköze.