„Amint belépett... meghalt a fia” 1Kir 14
1 Abban az időben megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia. 2 Ekkor Jeroboám ezt mondta a feleségének: Kelj föl, öltözz álruhába, hogy ne tudják meg, hogy Jeroboám felesége vagy! Menj el Sílóba, mert ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy ennek a népnek a királya leszek. 3 Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot meg egy korsó mézet, úgy menj el hozzá; ő majd megmondja neked, mi történik a fiúval. 4 Jeroboám felesége így is tett: fölkelt, elment Sílóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert az öregség miatt hályog támadt a szemén. 5 De az Úr ezt mondta Ahijjának: Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy kijelentést kérjen tőled a beteg fiáról. Te majd így meg így beszélj hozzá, ha megérkezik, mert idegennek tetteti magát. 6 Amikor Ahijjá meghallotta az ajtajához érkező asszony lépteit, így szólt: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért tetteted magad idegennek? Kemény üzenetet küldtek velem hozzád. 7 Menj és mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kiemeltelek a nép közül, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek. 8 Elszakítottam ezt az országot Dávid házától, és neked adtam. Te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit helyesnek látok. 9 Rosszabbat tettél mindazoknál, akik előtted voltak, mert arra vetemedtél, hogy más isteneket csinálj magadnak: öntött bálványokat az én bosszantásomra, nekem pedig hátat fordítottál. 10 Ezért veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Izráelből Jeroboám férfiutódait, apraját-nagyját, és teljesen kisöpröm Jeroboám háza népét úgy, ahogy a szemetet szokták. 11 Aki Jeroboám családjából a városban hal meg, azt a kutyák falják fel; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg az Úr! 12 Te pedig készülj, menj haza; mire belépsz a városba, halott lesz a gyermek. 13 Egész Izráel elsiratja, és eltemetik. Jeroboám hozzátartozói közül csak őt teszik sírba, mert Jeroboám háza népéből csak benne talált valami jót az Úr, Izráel Istene. 14 Támaszt majd az Úr egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét egy napon. És még más is következik: 15 Megveri az Úr Izráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és az Eufráteszen túl szórja szét őket, mivel bálványoszlopokat készítettek az Úr bosszantására. 16 És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte. 17 Akkor Jeroboám felesége elindult, és hazament Tircába. Amint belépett a ház küszöbén, meghalt a fia. 18 Eltemették őt, és elsiratta egész Izráel az Úr szava szerint, amelyet kijelentett szolgája, Ahijjá próféta által. 19 Jeroboám egyéb dolgai, hogy milyen háborúkat viselt és hogyan uralkodott, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 20 Jeroboám uralkodásának az ideje huszonkét esztendő volt, majd pihenni tért őseihez. Utána a fia, Nádáb lett a király. 21 Roboám, Salamon fia Júdában uralkodott. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az Úr Izráel valamennyi törzse közül, hogy oda helyezze nevét. Anyjának a neve Naamá volt, Ammónból származott. 22 De a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát az Úr, és vétkeikkel, amelyeket elkövettek, még sokkal jobban felingerelték őt, mint őseik a maguk tetteivel. 23 Ők is építettek áldozóhalmokat, szent oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt. 24 Még férfiparáznák is voltak az országban. Elkövették azoknak a népeknek minden utálatosságát, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 25 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen. 26 Elvitte az Úr templomának meg a királyi palotának a kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is mind elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 27 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 28 Valahányszor bement a király az Úr templomába, bevitték azokat a testőrök, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. 29 Roboám egyéb dolgai, minden tette meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 30 Állandó háborúskodás folyt Roboám és Jeroboám közt. 31 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Anyjának a neve Naamá volt, Ammónból származott. Utána a fia, Abijjá lett a király.
Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata
„Amint belépett... meghalt a fia” (17). Jeroboám felesége életében lépésről lépésre láthatjuk, amit mi is minden úrvacsorakor megvallunk: „bűneink miatt, büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk”. Jó, ha már élő hittel vallhatjuk, hogy Jézus Krisztus „Már lehozta az életet... / Hogy ti is véle éljetek, / Boldogságban örvendjetek” (RÉ 316:4). Jézussal járva, így oldja le rólunk Urunk a gyászt, hogy minden lépéssel közelebb jussunk az igazi élethez, mi is és gyermekeink is (ApCsel 2,39).
RÉ 208 MRÉ 312
„Olyan, mint a mustármag…” Márk 4,30–34
30 Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31 Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, 32 miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. 33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. 34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(31) „Olyan, mint a mustármag…” (Márk 4,30–34)
A példázatokban Jézus Krisztus részint megvilágította az Isten országának titkát, részint elrejtette (33–34). Az Isten országa titok, és akkor értjük meg annak titkát, ha maga Jézus Krisztus magyarázza meg nekünk annak értelmét (34). Ha az Úr maga nyit ajtót a példázatra, ha személyesen Ő szólít meg annak üzenetével, akkor ragadhatjuk meg annak titkát: tehát, ha Isten könyörül rajtunk, és megadatik, hogy értsük azt (4,11).
Jézus példázatai vigasztaló példázatok. Ez a példázat is vigasztal: Isten népe kicsiny nép, az élő Isten ügye kicsiny ügy, mint amilyen kicsi a mustármag; de egyszer, az idők végén, csodálatos teljességben fog majd megjelenni. Vagyis Isten népe nem egy „missziói fejlődésben”, számokban is kimutatható, látható növekedésben lesz naggyá, amelynek során meggyőzzük az emberiséget, hanem úgy, hogy Isten egyszer, az idők végén, belenyúl a történelembe, és adja majd az Isten országa teljességét (Filippi 2,9–10). A parányi mustármagot elvetik, aztán majd, az Istentől rendelt időben, nagy fává növekszik, mindennél nagyobb fává (32–33). Addig azonban, az idők végezetéig, kicsi marad az Isten népe. Erre utalva kérdezi Jézus egy másik példázatának végén: Ha majd Ő eljön, vajon talál-e hitet a földön? (Lukács 18,8)
Mi pedig, ebben a kicsiségben, a kevésen hűséggel szolgálunk (Máté 25,21), miközben reménységgel, bizonyossággal éljük meg a történéseket, mint Jézus Krisztus tulajdonai, az egyház jövőjére és a magunk jövőjére nézve is. Hiszen ebben a szolgálatban, annyi apró csodában tapasztaljuk meg azt, hogy Isten országa itt van, a feltámadott Úr cselekszik. Ilyen csoda az is, amikor Isten igazságából valami mustármagnyit megértek, az átjár és naggyá növekszik bennem. Ilyenkor az öröklét előízéből részesülünk; abból, hogy a kicsiny mag mindennél nagyobb fává lesz.
Mi jellemző a kiteljesedett Isten országára? Erre csak utal a példázat. Máshonnan tudjuk, hogy az sokkal jobb lesz mindennél (Filippi 1,23). Ez a fa a kínzó napsütésben árnyékot ad, megnyugvást; valamint fészket, védelmet nyújt. Isten országának ajándéka megnyugvás a kínok után, védelem a kiszolgáltatottság után; Isten országa az élet megváltó kiteljesedése, Krisztusban (33).
A hitünk is, még mustármag nagyságú. Sok minden, láthatóan nem oldódott meg még az életünkben. De Jézus Krisztusban már megoldódott, és ez egyszer a maga teljességében nyilvánvalóvá lesz. Ez a jövő tölti be a jelent és érleli hitünket.