„Ellene szegült az Úr szavának...” 1Kir 13
Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata
„Ellene szegült az Úr szavának...” (26). Ha már igent mondtunk Isten szavára és arra a szolgálatra, amit Urunktól kaptunk, akkor tudunk-e nemet is mondani arra, aki féltékenységből, irigységből, vagy kollegiális barátságnak tűnő jószándékból, Istenre hivatkozva az ellenkezőjét kéri tőlünk? Tönkreteheti önmagát vagy akár egy új nemzedéket is, aki nem tud nemet mondani. Döntéseinkben „Nézzünk fel Jézusra...” (Zsid 12,2), aki az Atyának „engedelmes volt mindhalálig” (Fil 2,8), hogy megmaradjunk a Krisztus iránti engedelmességünkben, még ha mások vissza akarnak hívni a „könnyebb” útra. Ez azonban állandó, élő kapcsolatot feltételez az Úrral.
RÉ 409 MRÉ 324
„Magától terem a föld…” Márk 4,26–29
26 Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, 27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(28) „Magától terem a föld…” (Márk 4,26–29)
Isten ügye: az Isten országa; az, hogy a világban igazság, békesség, szeretet és öröm legyen. Isten az ördög munkáit lerontja (1János 3,8), hogy az Isten országa növekedjen. Mi lehet a feladatunk nekünk az Isten országának munkálásában?
Isten országának munkálásában a feladatunk: a magvetés (26); a türelmes, Isten cselekvésére hagyatkozó várakozás, csodálkozó hálaadással szemlélve, amiként nő a vetés (27); majd pedig kellő időben az aratás (29). Az aratás itt nem az ítéletet jelenti, hanem az afeletti örömöt, hogy az Isten életet ad, életeket ment, növekedést ajándékoz, és érlel az üdvösségre! Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! (Lukács 1,28)
Isten országának munkálásában nem feladatunk az, hogy mi teremtsük meg az Isten országát. Az Úr őrizzen bennünket attól, mert rettenetes lenne az az ország. Az Isten országának létrejötte csoda, mindenestől Isten cselekvése. Ezt a növekedést mi csak – a magvetés és az aratás közötti időben – hálaadással szemlélhetjük (28).
Magától terem a föld. Ez a „magától” az emberi értelemmel felfoghatatlan kegyelem, amely mindent elvégez, és még abban is kegyelmes, hogy nekünk is ad ebben feladatot, miközben mindenestől az Úr cselekszik.
Ez azt üzeni nekünk, hogy el ne bízzuk magunkat, ki ne akarjuk ragadni az Isten hatalmas kezéből a cselekvést, mert akkor az „ellenség” martalékává leszünk.
Ugyanakkor hatalmas vigasztalás szólal meg itt felénk: el ne csüggedj, csak vess; szóld azt, amit megragadtál, befogadtál, megértettél az Isten üzenetéből; valamint tedd a dolgod, és imádkozva hagyatkozz az Úrra, mert nem tőled függ a növekedés, az eredmény, az Isten országának növekedése; nem tőled függ az üdvösség.
Boldog ember az, aki az Úrban bízik! (Zsoltárok 84,13)