„Bizony, könnyelmű voltam!” Jób 40
1 Majd tovább beszélt az Úr, és ezt mondta Jóbnak: 2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! 3 Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: 4 Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. 5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem. 6 De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az Úr, és ezt mondta: 7 Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? 9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? 10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! 11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! 12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! 13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! 14 Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged. 15 Nézd a Behemótot! Én teremtettem, akárcsak téged. Füvet eszik, mint a marha. * 16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! 17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. 18 Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. 19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta Alkotója, 20 mégis a hegyek adják táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vadja. 21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. 22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti fűzfák. 23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. 24 Be lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? 25 Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? * 26 Tudsz-e kötelet húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? 27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? 28 Köt-e veled egyezséget arra, hogy fogadd fel örökös szolgádnak? 29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? 30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? 31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és a fejét halászszigonyokkal? 32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata
„Bizony, könnyelmű voltam!” (4). Két fejezet után végre Jób is „szóhoz jut”. A „könnyelmű voltam” kifejezés régebbi fordításokban: csekély vagyok, parányi vagyok, hitvány vagyok. Az önhitt ember magát Istennel egyenrangúnak véli. A gőgös magát még Istennél is felsőbbrendűnek tartja. Itt kezdődik el Jób könyvében a fordulat. Jób belátta, hogy mi a helyes rangsor.
RÉ 326 MRÉ 194
„…rendíthetetlen országot kaptunk…” Zsidókhoz írt levél 12,18–29
18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(28) „…rendíthetetlen országot kaptunk…” (Zsidókhoz írt levél 12,18–29)
Megrendítő!
A tekintetem megakadt egyik este, az egykori televíziós arcokon. Őket néztük gyerekkoromban, amikor csak egy csatorna létezett, és hétfőn nem volt adás, hétköznap is csak délután sugároztak műsort. Annak idején mindenki őket nézte és mindenki ismerte is azokat, akik rendszeresen a tv-ben szerepeltek. Hol vannak már, teljesen eltűntek, meghaltak, elfelejtődtek… De ez csak egy felszínes „hangulatfoltja” a mai igeszakasz hatalmas tablójának.
Menjünk mélyebbre! Megrendítő, hogy „itt” minden „megrendül” egyszer, abban az értelemben, hogy elmúlik, kimúlik, ideje lejár... Számtalan megrendítő történés zajlik ezen a világon… Nagy baj, ha valaki nem tud ezeken megrendülni. Márpedig egyre nagyobb a közömbösség, már egyre ritkábban tudunk megrendülni.
Tehát, ajándék a megrendülés. De, mit jelent az igazi, biblikus megrendülés? Kegyelmi állapotban van az, aki a mindenek mulandósága felett nemcsak érzelgősen nosztalgiázik, hanem igazán képes megrendülni ezen. Ez a megrendülés ugyanis az élő, hatalmas Isten előtti leborulást, félelmet, tiszteletet jelenti; az előtt az Isten előtt, aki emésztő tűz, és akinek tisztasága megrendíti a tisztátalan világot, mert azt el nem tűrheti (29). Megrendül a föld és az ég (Haggeus 2,6). Isten megrendíti szavával a teremtett és elbukott világot. Isten szavával teremtett és szavával rendíti meg azt (26).
Isten „még egyszer” szól, végső módon szól: a Jézus Krisztusban. Aki az Isten krisztusi szaván megrendül, az megtérve ráébredhetett, hogy életét körbeöleli az Isten rendíthetetlen országa, ezért minden megrendítő nyomorúság közepette is hálaadással, tisztelettel és istenfélelemmel él, az Istennek tetsző módon. Ez nem emberi „produktum”, ez kegyelem, percről percre úgy kapjuk (27–28); csak folyamatosan figyeljünk az Úr teremtő és újjáteremtő szavára, azaz maradjunk az Ige közelében! (26) Micsoda kegyelem: megrendül ez a világ, hogy kitűnjék és örökre megmaradjon az, ami soha nem rendülhet meg (28). Isten szava, Igéje örökre megmarad (Máté 24,35), és mindazok, akik az Ő szavára figyelnek (4,7).
Mi megrendülünk az élet nyomorúságán – a hívő ember soha nem lehet érzéketlen „hithős” –, és mégis rendíthetetlenek vagyunk (1Korinthus 15,58), mert Jézus Krisztus feltámadása által rendíthetetlen országot kaptunk.