„Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal?” Jób 38
1 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? 3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! 5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, 7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? 8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, 9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, 10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, 11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! 12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, 13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? 14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. 15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. 16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? 17 Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? 18 Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! 19 Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? 20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? 21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! 22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? 23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. 24 Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? 25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, 26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, 27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? 28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? 29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? 30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. 31 Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? 32 Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? 33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? 34 El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? 35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? 36 Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? 37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, 38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? 39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, 40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? 41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal?” (2). Véget vet az emberi bölcselkedésnek Isten szava. Örök bölcs rendje szerint tartja fenn a világot, igazgatja, gondot visel rá. Jobban tudnád vezetni? „Mondd el, ha tudsz valami okosat!” (4). Saját életünk irányítása is kihívást jelent, hibát hibára halmozunk. Ki mernéd venni Isten kezéből a sorsodat?
RÉ 325 MRÉ 204
„…lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” Zsidókhoz írt levél 12,1–11
1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(3) „…lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12,1–11)
Micsoda biztatás! (3) Erre van szükségünk! Ez mennyei hang, ez az Isten Igéje! Ne féljünk, ne csüggedjünk, ne nyögjünk a terhek alatt, ne panaszkodjunk, ne nyavalyogjunk, ne hisztizzünk, hogy lelkünkben megfáradtunk, hogy kiégtünk!
Tegyük le ezeket a bűnöket, és minden minket megkörnyékező bűnt (1). Sok a kísértés, csak az van, körbevesz, fojtogat, gyakran észre se vesszük, hogy bedarál. Nagy gond, hogy a világ nem jól értelmezi a „bűnt”, nem tud ezzel a kifejezéssel mit kezdeni, elutasítja, hiszen a nagy szabadságban mindent szabad, elvileg… Ugyanakkor azt nevezzük bűnnek, amit Isten nem tart annak. Valójában egyetlen bűn létezik, amiből az összes többi fakad: a feltámadott Úr elutasítása, szavának és szeretetének semmibe vétele. Jézus Krisztussal együtt mondhatjuk, kiálthatjuk, könyöröghetjük: „Távozz tőlem, Sátán!” (Máté 4,10)
Tekintsünk a hit hőseire! (1) Azokra, akiket a Biblia elénk állít, és azokra is, akik az egyház története során hűséges tanúk, bizonyságtevők voltak, és mindvégig hívő örömmel és erővel hirdették és élték az evangéliumot. Bizony ezek állhatatosan, hűséggel, örömmel és erővel, nem pedig megkeseredve futották meg az előttük lévő pályát. Urunk, őrizz meg bennünket az örömteli reménységben, erőben, hűségben! Csukás István köszöni az Úrnak, az egyik versében, hogy hála az Istennek, hogy mindeddig megállhatott az „öröm ujjhegyén”.
Nézzünk fel Jézus Krisztusra! (2) Ő élő hitünk alanya, azaz szerzője; és ugyancsak Ő hitünk méltó tárgya. Micsoda kegyelem: Ő az öröm helyett vállalta a szenvedést, a gyalázatot, az Őellene irányuló támadást, a kárhozatot, hogy bennünket megmentsen az örömnek, az üdvösséges, örök örömnek, mindenkor. Ő feltámadott, megváltott; Ő megtart bennünket (2).
Mi bajunk lehetne?