„Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát…” Jób 36,1–25
1 Azután így folytatta beszédét Elíhú: 2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. 3 Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát, 4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. 5 Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős. 6 Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat. 7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. 8 Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, 9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. 10 Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. 11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban. 12 De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. 13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. 14 Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak. 15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. 16 Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. 17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. 18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. 19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? 20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! 21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! 22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? 23 Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? 24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! 25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát…” (3). Kényszernek érezzük megmagyarázni Isten működését, akaratát, döntéseit, mintha nekünk kellene igazolnunk annak helyességét. Messziről futunk neki számunkra felfoghatatlan titkoknak, így lehet a karácsony titkát is túlbonyolítani, beleakadni az isteni „kivitelezés” érthetetlen megoldásaiba. Nem messziről hozott tudás kell az igaz istenismerethez és a karácsony titkának megéléséhez, hanem „szívközeli” bizalom.
RÉ 321 MRÉ 196
„Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.” Zsidókhoz írt levél 11,1–7
1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. 5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. 7 Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.” (Zsidókhoz írt levél 11,1–7)
Az élő hit reménység, amely megbecsüli és áthatja a látható világot, és egyben túlmutat a látható világon a láthatatlan világra. Erről a láthatatlan világról azonban nem emberi, homályos, összevissza kigondolt „képzelgéseink” vannak, hanem Isten kijelentése, Igéje alapján jó bizonyságunk van a mennyei világról. Isten kijelentése nem megy bele a részletekbe, csak a lényeget hangsúlyozza, miszerint aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van (János 11,25). Az örök élet, mint konkrét valóság (Jelenések 21,1). Az örök élet az üdvösség teljessége, a boldogság maximuma (Filippi 1,23), kapcsolataink és dolgaink maradéktalan rendeződése, az Úr irgalma által (1). Hit által értjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta, és a láthatatlan Isten Igéje által lett láthatóvá a világ. Ezért a teremtett világ eleve az alkotóra mutat: a látható világ a láthatatlanra (3).
Az élő hit jó bizonyságát mi az előttünk jártak tanúbizonysága által nyertük el. Isten eszközöket használt fel a mi életünkben, akik Isten Igéjét, a Biblia bizonyságtételét szentlelkesen továbbadták nekünk. Becsüljük meg ezeket a „régieket”, a hit hőseit! Nemcsak a nagy hősöket, akiket itt a levél írója felsorol, hanem azokat a „névtelenül is szent” embereket, akik a mi személyes életünkben lehettek az Ige evangéliumának továbbadói, és akiknek nevei fel vannak írva a mennyben (Lukács 10,20). Számos kérdés merül fel itt. Ki a te életedben ez a tanúságtevő? Te kinek az életében lehettél bizonyságtevővé? A saját családod életében mi a helyzet ezen a téren? (2)
Ez az igevers egyben diagnózist is kiállít a mi korunkról, ahol az elődök, a régiek, az örökség megbecsülése már alig számít valamit. Új kell, más kell, és alapjaiban fordítjuk fel a világunkat, mindent megkérdőjelezve. Olyan ez, mint amikor azonnal porrá rombolom az atyai házat, úgy, hogy még ott élnek bennem a szüleim. Törődünk-e idős szüleinkkel, megbecsüljük-e az előttünk járt bizonyságtevőket és lelkészeket, számít-e még valamit az új generációnak a keresztyén üzenet, az evangélium? Szinte fáj, ahogy az újak mindent jobban tudnak, és a régit eleve rossznak és hibásnak bélyegzik. Itt a „régiek” bizonyságtétele eleve a Krisztus evangéliumára vonatkozik, és az abból következő hitre és életre. Tudjuk, hogy tökéletes nincs e-világban (2Korinthus 5,6), éppen ezért a „régiek” megbecsülése hit kérdése.
Igen, ahol nincs örök életbe vetett hit, ott ebben a világban az én önzése és az „én brancsának tenyészete” mindent elfoglal, amíg csak újabb hasonló tenyészetekkel harcba nem száll az életéért. De végül is mindent az önzés tenyészete foglal el, mint ahogy egy elhagyatott épületet visszavesz a természet tenyészete. Urunk, adj élő hitet nekünk! Nincs más megoldás! Urunk, könyörülj, hogy megbecsüljük a régiek által hirdetett, krisztusi evangéliumot, amely nem attól értékes, hogy régi, hanem attól, hogy krisztusi. Az újjal pedig nem az a baj, hogy új, hanem az, hogy nem krisztusi, gyakran még Jézus Krisztus nevét emlegetve sem az.