„Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő” Jób 34
1 Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: 2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok! 3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. 4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. 5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. 6 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. 7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, 8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! 9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. 10 Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. 11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. 12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 13 Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot? 14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, 15 egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba. 16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, szavaimra jól figyelj! 17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast, 18 aki megmondja a királynak is, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, 19 aki a vezetők javára sem lesz részrehajló, és nem helyezi a gazdagot a nincstelen elé, mert mindenki az ő keze alkotása?! 20 Meghalnak hirtelen, az éjszaka közepén. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. 21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. 22 Nincs az a sötétség és az a sűrű homály, ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők. 23 Mert nem szokta senkivel közölni előre, hogy mikor kell ítéletre megállni előtte: 24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, 25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. 26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: 27 mert elfordultak tőle, és útjaival semmit sem törődtek. 28 Hisz miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. 29 Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg? De ő őrködik a népen és az embereken: 30 nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet. 31 De ha valaki azt mondja Istennek: Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat; 32 te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé! 33 Talán büntesse meg őt is, csak mert te megveted? Most neked kell döntened, nem nekem; mit tudsz hát felelni? 34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: 35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. 36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! 37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva csapkod itt közöttünk, és egyre csak Isten ellen beszél.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
Elíhú már nemcsak számonkéri Jób megkeseredett szavait, hanem mélyen megítéli őt. A részvét minden nyoma eltűnik, mert szerinte egy bűnös ember méltó büntetését szenvedi. Jób őszinte Istenhez és önmagához, csak azt mondhatja ki, amit érez: „Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő” (6). Jézus különös kategóriába sorolja az ilyen próbatételeket: „…azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (Jn 9,3); „ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja…” (Jn 11,4). Nehéz titkok ezek.
RÉ 318 MRÉ 190
„…sokszor mutatja be ugyanazokat…” Zsidókhoz írt levél 10,1–18
1 Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. 3 De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. 5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; 6 égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” 8 Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz, nem is kedvelsz” (ezeket a törvény szerint mutatják be), 9 de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: 10 Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. 11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. 12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, 13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. 14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: 16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, 17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „…sokszor mutatja be ugyanazokat…” (Zsidókhoz írt levél 10,1–18)
Újra és újra ugyanazt kell „csinálni”. Naponta ugyanazt, évente ugyanazt, az életívünk ugyanaz; ha a részletekben vannak is különbségek, az ismétlődés ugyanaz. Legfeljebb ma annyit változott mindez, hogy ugyanazt sokkal többször kell ismételni, akár naponta is; valamint sokkal gyorsabban, minél hatékonyabban és „újszerűbben” kell „verklizni” a dolgokat. Az Úr kegyelméből hamarosan elkezdődik az új esztendő, és a következő évben is napra pontosan „ugyanazokat” ismételjük; az új dolgok is valójában más formában megjelent ismétlések… (11)
Mégis, újra és újra el kell végezni ezeket a teendőket, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy rend legyen körülöttünk, hogy megnyugodjunk, tettünk valamit… A mai, nyugati ember hiányérzete soha nem bevallottan egyre elviselhetetlenebb, ezért egyre nagyobb tempót diktál a mókuskeréknek, és egyre újszerűbb látszatot keltve, egyre több elemet belepréselve, ismétel. Manapság, a korábbi napi egy-két levél helyett akár a százszorosa is elérhet bennünket. Ma egy ügyet elintézni – a technikai eszközök ellenére is – sokkal több elemet tartalmazó ismétléssel jár, mint korábban. Akkor még nem beszéltünk a történelem egyes korszakainak „ismétlődési” lehetőségeiről.
Sokféle magyarázatot adhatunk erre a jelenségre, attól függően, hogy honnan közelítjük meg azt. A Biblia, és egészen pontosan a mai igeszakasz felől, csak annyit mondhatunk, hogy az ember állapotát jelzik ezek az ismétlések: semmi sem tökéletes bennünk, általunk, körülöttünk, ezért újra és újra ismételnünk kell; és tenni-tenni, egyre látványosabb eredménnyel, hogy igazolhassuk az életünket. Ma már mindenki publikálhatja is, hogy éppen mit csinál. Ezért sok esetben „túlfeszített semmittevés” az életünk, de ez az egyre lelketlenebbül ismétlődő „tevékenységmánia” a legnagyobb nyomorúságunkra mutat rá: tökéletlen, erőlködő, valójában erőtlen és halandó életünkre, amely megváltás után kiált.
Még mindig az ószövetségi szinten vagyunk, csak most „elvilágiasodott” formában mutatjuk be újra és újra áldozatainkat, beáldozva a minősített időt, egymást, akár a szeretteinket is, és nincs megoldás, nincs megnyugvás, nincs megtisztulás. „Íme itt van, aki nem áldozatot és ajándékot akar, aki ezeket nem kedveli…” (4–7), mert Ő egyszer és mindenkorra megváltó, szerető szövetségébe fogad, és jelzi, hogy életünk igazolt, még mielőtt bármit tennénk is. Ez az üdvözítő szeretet hálás engedelmességre indít.
Aki Jézus Krisztusban van, az teszi a dolgát, az Isten dicsőségére, de nem gürcölve és robotolva, és a saját érdekeiért nem másokat beáldozva (16–17). Ebben a világban még sok mindent újra és újra el kell ismételni, de az Istennel való kapcsolatunk már rendezett, itt nincs ismétlés, nincs újabb áldozat. Ezért az Isten nevében, Igéket idézve ne bánts és ne áldozz be senkit, akármennyire is fűt az igaz hit ügyszeretete…